Ne csomagolj!

Idén karácsonykor is folytatódik a Ne csomagolj! kampány, a természet védelméért

A Greenpeace tavaly kezdte el a Ne csomagolj! mozgalmat, mely a karácsonyi csomagolópapír haszontalan és pazarló mivoltára hívta fel a figyelmet.

Évente 100 000 tonna karácsonyi csomagolópapír fogy Európában, mely közel 600 000 fa kivágását jelenti. Ez pontosan 1,2 milliárd m² papír. Ezzel akár két és félszer be lehetne borítani Budapestet és mindezt csupán azért, hogy ajándékaink pár percig gyönyörű csomagolópapírban pompázzanak – majd a papírok egyetlen mozdulattal kerülnek a szemetesbe.

„Legyen ezentúl más a karácsony! Álljunk máshogy a dolgokhoz.” - áll a mozgalom középpontjában.

A kezdeményezés tavaly indult és 10 nap alatt több százezer emberhez jutott el a Többek között olyan ismert emberek álltak mellé, mint Till Attila, Szabó Győző, Nagy Ervin, Zséda, Zoób Katti, Pataki Ági.

Idén a „ Ne csomagolj” - melynek jelképe a zöld szalag lett- tovább folytatódik.

Kösd át ajándékodat te is egy szimbolikus zöld szalaggal, vagy akár viselheted is a csuklódra kötve. Ezzel fejezheted ki, hogy te nem csomagolsz papírba karácsonykor, így járulva hozzá a fák, a természet megmentéséhez.

Ajándékozzuk meg mi is a természetet!Hiszen léteznek olyan megoldások, melyekkel nem kell újabb fák százezreit kivágni. A meglepetés ettôl még lehet meglepetés. Csak rajtunk áll, hogyan csomagoljuk.

Citromos, serpenyős csirkemáj

Pár hete felcipeltem az alvó-galériámra a Szakácsok könyvét. Amolyan Biblia lett belőle. Minden este átolvasok pár oldalt és próbálom magamba szívni a tudományt. Aki ismeri a könyvet tudhatja, hogy egy jó 3-4 kilós darabról beszélünk, így az esti olvasásaim csak addig tartanak amíg képes vagyok tartani, vagy görnyedni a súlyos Biblia felett. Reggelre aztán próbálom felidézni, mit is szívtam magamba előző este, aztán a benyomások keveredése nyomdokán indulok a konyha felé.

Lehet már említettem, de szakácskönyvből, receptek alapján csak kínok árán tudok főzni. Ihletekből, emlékezetből, vagy improvizálva jóval egyszerűbb. Ez a recept is amolyan útmutató inkább, lehet vele játszani, és én ezt szeretem.

Az utóbbi hetekben nagyon rákaptam a csirkemájra, és mikor a már megint dél van, mit egyek című ismétlődő sztorihoz jutottam gyakorta a friss rántott csirkemáj+ cékla combó lett a nyerő. Vannak napok, amikor százával olvasok recepteket, mégsem tudom mit kívánok, mi esne jól.... most persze biztos sokan furán néznek, hogy az még rendben, hogy az ember néha nem tudja mit kíván, na de hogy pont máj, meg a cékla...no meg aztán gasztro bűnnek is felér ez a rántott dolog, de én azt mondom, ne tagadjuk le, és tagadjuk meg a magyar hagyományos konyha szépségeit... higgyétek el jó választás, tápláló is, meg kímélő is egyaránt, a cékla gyönyöreiről és rák megelőző hatásáról nem is beszélve :).

Megmaradtam a csirkemájnál, de a múlt esti Biblia részlet hatására megvilágosodtam és valami nagyon egyszerű mégis szokatlan párosításban készítettem el a májat. Először is kezdjük ott, hogy a magyarok többsége nem szereti ha egy húst véresre sütnek, következésképpen a májat sem. Pedig az agyon pirított, halovány májdarabok nem éppen a legjobb formájában mutatják be a májat. Ha csak éppen, hogy megpirítjuk kívülről, belül pedig szép rózsaszín marad izgalmas krémes, ízletes, édeskés marad, megtartva a máj minden jóságát. Talán nem is gondolnánk, hogy a közönséges csirkemáj ha jól van elkészítve vetekedhet egy finom kacsamájjal is.

A máj fő kiegészítője ebben a receptben a citrom. Használtam hozzá a levét, a reszelt héját, valamint pár csepp citromos olíva olajat is. A hatás ígérem nem marad el.


Elkészítés:
A csirkemájat körülbelül 2x3cm-es darabokra vágom, összekeverem 2 ek olívaolajjal és felhevített serpenyőben, vagy wokban kis adagonként kisütöm. Úgy forgatom, hogy minden darab, minden oldala megpiruljon, körülbelül 1,5 perc szükséges oldalanként. Azért fontos, hogy ne pirítsuk egyszerre az egész mennyiséget, mert akkor egyrészt a serpenyő is lehűl, másrészt a májdarabok inkább összesülnek, - hirtelen pirított más lesz belőlük, és pont ezt szeretnénk elkerülni - mintsem egyenként megpirulnak. A megpirított darabokat kiszedem papír törlőre. A serpenyőben maradt zsiradékhoz ötöm a csirkealaplevet, a tejszínt, a zúzott fokhagymát, frissem reszelt szerecsendiót, feketeborsot, citrom levét, és reszelt héját., valamint egy kevés reszelt parmezánt( én Grana Padano-t használtam) Forrásig hevítem a mártást majd elzárom alatta a gázt.

Az eredeti recept szerint a citrom reszelt héját beáztathatjuk saját levébe pár órára, majd miután szárazra töröltük, kevés olajon egy serpenyőben fél perc alatt megsüthetjük. Isteni illata lesz, és látványnak sem utolsó a tányéron. Én ez alkalommal a reggeli forgatagomban ezt kihagytam, helyette friss reszelt citromhéjjal szórtam meg az elkészült ételt.

Sós, olívás vízben főtt tésztával tálalom, tetejét friss petrezselyemmel, reszelt sajttal és kevés citromhéjjal szórom meg. Forrón tálalom.

Hozzávalók:
fél kg tisztított csirkemáj
50ml olívaolaj
fél kisméretű citrom facsart levele és reszelt héja
25g parmezán
4 gerezd fokhagyma
fél dl tejszín
őrölt szerecsendió, feketebors
1dl csirkealaplé
petrezselyemzöld

Eredeti recept: Szakácsok könyve

Amszterdam - avagy indonéz konyha európaiaknak

Pár hete egy munka kapcsán Amszterdamban töltöttem a hétvégét. A szokásos látnivalókon kívül persze én rögtön a 'Food' szekciót kezdtem el olvasgatni a Lonely Planetben az odatartó repülőúton. Őszintén szólva feltettem magamnak a kérdést, hogy mit is tudok magamtól a 'holland gasztronómiáról'? Hááát...nem sokat. Az Old Amsterdam és a többi jófajta Gouda-n és a sörökön kívül, bevallom nem sok minden jutott eszembe. De, hogy a sajton kívül mit lehet még itt enni az már nagy kérdés volt számomra.

A holland konyháról azt olvastam kisokosomban, hogy leginkább a gyomor megtöméséről szól... nos ez így önmagában nem túl biztató. Amit az irodalom mégis kiemel azok a következők: Különböző krumplis ételek, mint a stamppot (törtkrumpli), általában más zöldségfélékkel együtt pépesítik, úgy mint kelkáposzta és endívia és ezt sült kolbásszal tálalják. Náluk is népszerű a belga típusú sült krumpli papírtölcsérben majonézzel, szívmelengető utcai eleség a szeles amszterdami estéken.

Mint, nemzeti intézmény említik a haring-et (hering) melyet ecetes hagymával és savanyított uborkával tálalnak, ez igazán friss, gazdag ízvilágú, kellően ruganyos tartással, köze sincs az itthoni hiperekben kapható vödrös borzalmakhoz. A város kikötői mivoltából fakadóan a tenger gyümölcsei is gyakran megtalálhatóak a jobb éttermek étlepján. Amit fontos tudni: a hétfői napon kerüljük a halételeket, a helyiek tapasztalata szerint ekkor már nem friss, a hétvégéről megmaradtat próbálják az éhes ember tányérjára tenni. Desszertek terén az amszterdaimak az appeltaart-ra (almatorta) esküsznek. A népszerű broodjeswinkels vagy broodjeszaken szendvicsbárokban és kisebb pubokban szívesen fogyasztják egy jófajta csésze kávé mellé.

Itt ha egy városlakótól azt kérdezzük, mit ajánl?, milyen helyre menjünk vacsorázni?, szinte kivétel nélkül valamelyik indonéz vagy surinamese (egykori Holland Guyana lakosai) éttermet fogják említeni. A holland főváros lakossága nagyon sokszínű. 47%-uk valamely etnikai kissebbség tagja, kezdve az előbb említett, indonéz, surinami, majd marokkói és török vendégmunkásokon át a kínai és maláj lakosokkal bezárólag. Nem csoda tehát, hogy az étkezési kultúrára is jelentős hatással voltak ezek a népek.
Az egykori holland gyarmatbirodalom fontos kávé, kakaó, cukornád és gyapot ültetvényei virágoztatták fel Suriname-ot. Konyhájukra a Karib térségre jellemző alapanyagok és ízek jellemzőek, némi afrikai és indiai behatással, mely az 1800as években betepelülő afrikai rabszolgák kulturájával gazdagodott. Legnépszerűbbek a gyakran csípős csirkeételek curry formájában, rizzsel, vagy roti-val.

Az indonéz konyha a hollandia gyarmati történelem ízletes öröksége. Számos étel, leginkább már a gyarmatosítás hatásait viseli magán, sem mint tradicionális indonéz étek. Ez itt olyannyira tipikus, helyi, hogyha nincs is bepecsételve az Amszterdamba utazó útlevelébe, mint kihagyhatalan állomás, akár el is gondolkodhatnánk rajta... Honnan a jelentős indonéz jelenlét? A Holland Kelet-India Részvénytársaság tevékenységének beindulásával alapozódott meg Hollandia befolyása Indonéziában a 17. században. A szigetország függetlenségéért folytatott harca majd 4 évig tartott, míg végül csak 1949-ben ismerte el Hollandia függetlenségét. A 20. század első nagy immigrációs hulláma, mely elérte Hollandiát az egykori indonéz gyarmatról származott. Úton útfélen kis nyársakra húzott satay-t és nasi goreng-et árulnak. Akár take away formában, kifőzde jellegű helyeken, de jópár igényes indonéz családok által üzemeltetett autentikus helyet is találunk. Ámbár nem ritka a furcsa keveredés ahol Indonesian-Chineese feliratot olvashatunk, keressük inkább a Chineese nélküli elnevezésű helyeket, és persze azokat amelyek nem panganak az ürességtől. Az sosem jó előjel.

Én sem hagyhattam ki egy indonéz vacsorát. Bár az étterem vendégeinek többsége 2 személyes, egész asztalt beborító indonéz ízletítőt kért(ha jó az étvágyunk, izgalmas és jó ár-érték arányban van, körülbelül 10-12 fajta ételből kapunk ízelítőt, a csípős, kókuszos csirkelevestől kezdve, a rákszirmon át, a satay és gorong különlegességekig.), az én kíváncsiságom sajnos sokkal nagyobb, mint az a mennyiség amit elbírok fogyasztani, így hát azt csak messziről figyeltem. Vacsoratársammal együtt egy csípős zöldséglevest, tavaszitekercset, satayt, nasi goronget és friss chilis salátát ettünk. A tálalás egyszerű és ízléses volt, azonban hiába az indonéz családi vállalkozás, az ízek európai ízlésre lettek hangolva.

Hazatérve bevallom nem hagyott nyugodni, hogy a mogyorós satay-m, amit jó pár éve készítettem utoljára, először még a jóöreg Ázsia Bt. ben vásárolt instant porokból készült páccal, és szósszal is ízletesebb emlékeket hagyott, mint az amszterdami csoda.

Reprodulkáltam tehát immáron poros zacskók nélkül az indonéz stayt-t mogyorós szósszal.

Grillezett csirke nyársak mogyorós satay szósszal

Hozzávalók: (4 személyre)

60dkg csirkemell csíkokra vágva

Pác:

3-4 ek méz

2-3 teáskanál chiliszósz

Mogyorós szósz:

2 ek olaj

2 közepes vöröshagyma

5 gerezd fokhagyma

3-4 ek csirkealaplé

10dkg pirított mogyoró

10dkg darabos mogyoróvaj (crunchy)

1 tk cukor

3 ek édes chiliszósz

1 ek tamarind szósz

4-5 ek kókusztej

1 ek friss gyömbér

Elkészítés:

A csíkokra vágott csirkét pácoljuk be a chiliszóss és méz keverékébe (ízlés szerint még egy kis curryport is tehetünk bele - ez leginkább a maláj staty-ra jellemző). Tegyük a hűtőbe körülbelül 2-3 órára, hogy a pác jól átjárja a húst.

Pácolás után a húst bambusznyársakra húzzuk, melyet előzetesen vízbe áztatunk, hogy nehogy megégjen. Felmelegítünk egy serpenyőt, majd mikor már forró kevés olajat öntünk bele. Ebbe tesszük a nyársra húzott csirkét és hirtelen kisütjük. (Nyáron grillezve a legkiválóbb, de elektromos grillen is elkészíthető). Egy serpenyőben megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, majd később hozzátesszük a fokhagymát is. 1-2 perccel később, ha már üveges a hagymánk hozzáadjuk a friss gyömbért (melyet vékony csíkokra vágunk), tamarind szószt és cukrot. Ezután jön a chili szósz, kókusztej és a csirkealaplé - hagyjuk az egészet összeforrni. Legvégül a pirított mogyorót és a mogyoróvajat adjuk a szószhoz. Botmixerrel simára turmixoljuk. Forrón tálaljuk a csirkenyársakkal.

Hetedhét Pásztortüzek - Erdőbénye

Legkedvesebb portám, a Karádi-Berger borház, imádom ezt a házat, és kiváncsian várom, hogyan sikerül felújítani.


Hommonnánál, a képen látható kedves, őszi csendéletek fogadták a látogatót.

A nyári Bor, Mámor, Bényén fellelkesülve az elmúlt hétvégét is Erdőbényén töltöttük a Hetedhét Pásztortüzek fesztivál alkalmából. Nagyon kedves barátnőm F. családja látott minket vendégül bényei hétvégi házukban. Az előzetes meteorológiai rémhírek ellenére, az idő igencsak kegyes volt velünk a nap nagy részében hét ágra sütött. A környék szebbnél-szebb őszi színekben pompázott, nem győztem kattintgatni, hogy megörökítsem mindezt az utókornak is. A porták , pincék az augusztusi programhoz hasonlóan nyitva álltak, kóstolhattunk friss mustot, a bográcsokban fortyogtak a Sárga Borház étkei, majd később a fúziós bogrács recept-verseny győztese: Lilafüge Fűszeres csirkéje főtt kuszkusszal és aszúba áztatott sárgabarackkal.

Késő délután sikerült egy pincelátogatást tennünk a közeli, bodrogkisfaludi Hudácskó Pincészetben, ahol Magyar Katalin főborász vezetett minket körbe, kóstoltunk jobbnál-jobb borokat és csodás házi túróspitét is. Mindig lenyűgöz, ahogyan nők helytállnak férfiasnak tartott szakmákban. Katalin elmesélte, hogy nővére, és lánya is borász, s bár fia a technikai tudományoknak szentelte életét, kiváló érzékkel kóstolja a borokat - csak benne van a génjeiben. Nem hallottam még nőt borról beszélni, de most bebizonyosodott számomra, hogy milyen kellemes is, ha női érzék, nőiesség párosul ezzel a szakmával. Csak ezután mesélte el öcsém G., aki borásznak készül, hogy hát igazából a világ 3 legnagyobbra tartott borászati szakírója is Nő - ami még inkább megerősített hitemben, hogy Katalinék csodás dolgot visznek véghez nap, mint nap. Azon túl, hogy kiváló szakemberek, szívet melengető szépséggel tudnak a szőlőről, Tokajról és a borról beszélni, szuper vendéglátók is.
A borkóstoló favorit tétele nálam egy 2008as évjáratú félszáraz Sárga muskotály volt, már az illatától is elbódultam, percekig csak szagolgattam, bele sem mertem kóstolni, olyan isteni volt.

A borkóstoló szuper volt, le is ment a nap mire hazaértünk, így kicsit megkésve indultunk fel a Mulató hegyre, ahonnan az emberek leginkább lefelé siettek, mikor mi nekiindultunk. Egy-két villámló, a falut körbe dörgés még nem riasztott el minket, de mikor az utolsó kanyarban, már a rend őrei is az ellenkező irányt javasolták, így irányt változtattunk, de pótolt minket a látvány, amikor már a falu központjából messziről világítottak a csodás pásztortüzek. Az estét tető alatt grillezéssel, jó borokkal, hajnalig tartó beszélgetéssel zártuk.

Jövünk jövőre is!

Fúziós bogrács-recept verseny - Pebre de pollo Tokaj

Az Erdőbénye Fesztivál keretében a szervezők kiírtak egy nagyon izgalmas recept versenyt: Fúziós bogrács-recept versenyt. Az instrukció nagyon egyszerűnek hangzik: olyan ételek receptjeit várják, melyek bográcsban elkészíthetőek és beleillenek egy fúziós konyha ételsorába.

Egy felől szabad kezet kaptunk, másfelől viszont gondos tervezésre és átgondolásra volt szükség. Például sok különleges, az egzotikus konyhákban alkalmazott alapanyag nem feltétlenül viselkedik jól bográcsban. A másik amit az embernek le kell fektetnie önmagában, hogy számára mit is jelent a fúziós konyha. Manapság legtöbbször ázsiai fúziós éttermekkel találkozunk, ami mindenki számára valami nagyon elvadult egzotikumot jelent. Holott a fúzió létrejöhet egy adott ország különböző régiói között, de fúziónak nevezhetjük azt is, ha egy étel elkészítésénél több, egymástól igen eltérő elkészítési módot, lépcsőt alkalmazunk.

Az általam bemutatásra kerülő étel több szinten is fúziós. Alapját egy venezuelai csirke étel adja, melynek története is magában hordozza különböző konyhák elemeit. Ez a fogás Venezuela középső régiójában elterjedt. Elkészítésében nagyon fontos, hogy a hozzávalókat egészben, vagy nagy, látható darabokban adjuk hozzá, garantálva ezzel, hogy mindegyik alkotóelemnek "személyes jelenlétet" biztosítunk. A titok az ízek kontrasztjában keresendő, melyet a kapribogyó, a muskotályos bor,a szegfűbors, mazsola és olajbogyó elegye ad. A középkori spanyol hódítók a dél-amerikai népek asztalára kerülő ételekre is nagy hatással voltak. Az olajbogyó és a kapribogyó jelenléte ebben az ételben is ide vezethető vissza. Míg a szegfűbors az Antillák közelségének köszönhető. A következő lépcsőben magyar hatások érték az ételt, hegyes erőspaprika, valamint Béres 2007es évjáratú Sárgamuskotály formájában.

Hozzávalók (8 személyre):

8-10 egész csirkecomb, lebőrözve, alsó-felsőcombra szétvágva

1 dl olaj

1/2 kg hagyma, vastag karikákra vágva

1/2 kg piros húsú és zöld paprika vegyesen, karikákra vágva

1 kg kemény paradicsom vastag szeletekre vágva

1 bögre kapribogyó

1 bögre zöld olajbogyó

10 db szegfűbors

1 bögre mazsola, muskotályos borba áztatva

4 dl muskotályos bor

2 ek mustár

3 gerezd fokhagyma

só, bors ízlés szerint

Elkészítés:

A felmelegített olajban lepirítjuk az előre fokhagymával bedörzsölt csirkecombokat, mikor már aranybarna és kezd leragadni sózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk a karikára vágott hagymát, paradicsomot, paprikákat, és erős paprikát - együtt pároljuk5 percig. Ezután a borban áztatott mazsolát, kaprit, és olajbogyót, valamint a szegfűborsot adjuk hozzá, lefedve további 10 percig pároljuk. Végül a bort és a mustárt adjuk az ételhez, majd körülbelül 5 percig, vagy addig főzzük amíg a leve besűrűsödik. Utolsó kóstolásnál még után sózhatjuk. Friss főtt rizzsel tálaljuk.

VKF - Szőlős, mogyorós clafoutis

Ez a vasárnapi édesség a VKF apropójából készült. Az ősz, a szüret egyértelmű favoritja a szőlő. A piacokon is ebből a gyümölcsből találni a legtöbbfélét, így az sem volt kérdéses, hogy az alkalomra készülő édességnek szőlő legyen a főszereplője. Másik fontos hozzávalója a mogyoró, ami szerintem nagyon finom süteményekben, és mikor meleg mogyoró illat tölti be a lakást, az már olyan otthon bevackolós, jön az ősz hangulat. Ez a hétvége persze még jobban alakult, vasárnap hét ágra sütött a nap, kirándulni voltunk - oda vittük magunkkal az elkészült clafoutis-t desszertnek.

Szőlős, mogyorós clafoutis
Először egy clafoutis masszát készítünk, frissen darált mogyoróval, majd egy serpenyős szőlő készül. A massza elkészítése majdnem bögrés sütemény, nagyon egyszerű.

Hozzávalók - clafoutis - 6 személyre
fél bögre cukor - 10dkg
fél bögre tejszín
fél bögre darált mogyoró
2 tojás szétválasztva
2 csapott ek szoba hőmérsékletű vaj
1 ek liszt
1/3 vanilíiarúd kikapart magja
csipetnyi só

Hozzávalók - serpenyős szőlő
1 bögre muskotályos szőlő (piros, zöld vegyesen)
2 tk vaj
2 ek méz
+ a vaníliarudat beledobjuk miután kikapartuk a magját, ez isteni illatot és ízt kölcsönöz neki

A massza elkészítése: a cukrot, vajat és tojássárgáját habosra keverjük., belekaparjuk a vaníliamagokat. Majd a tejszínt apránként beleengedjük. Egy másik tálba a száraz alapanyagokat összekeverjük, majd fokozatosan beleadagoljuk a tojásos masszába. A tojásfehérjét kemény habbá verve adjuk hozzá.
A sütőt ezalatt 180 fokra melegítjük, előkészítjük a szufléformákat, beledobunk, egy-egy apró kocka vajat. 3/4ig töltjük a formákat.

A serpenyős szőlőhöz összeolvasztjuk a vajat és a mézet. A megmosott, félbevágott szőlőszemeket kb 5-7 percig alacsony lángon pároljuk a keverékben. Félidőben beledobhatjuk a vaníliarudat is. Az elkészült, félbevágott szőlőszemekből 4-5 darabot teszünk mindegyik formába. 25-30 perc alatt készre sütjük.

Azonnal fotózzuk, mert pillanatok alatt összeesik ;)

Lila Projekt

Ma reggeli piacozásomat már nagyon vártam. Vártam azt a nyár végi, ősz köszöntő állapotot amikor szerintem a legszínesebb a piac és a legnagyobb a választék, nem mellékesen pedig szerintem ilyenkor lehet a legracionálisabb áron hozzájutni sok terményhez.

Találtam egy kedves, idős bácsit is aki saját tojást és házi készítésű mangalica szalonnát, kolbászt és szalámit árul. Imádok rábukkanni ilyen kincsekre, a nagy városi forgatagban. A tojás problémámat talán el sem kéne kezdenem most feszegetni, mert olyankor mindig nagyon ideges leszek. Ha nem kapok otthonról, vidékről tojást, akkor itt a fővárosban képtelen vagyok rendes tojást vásárolni. Nem fér a fejembe, hogy a nagy hiperekben, vagy akár a kisebb, igényesebb szupermarketeket is említhetem, hogy lehet az, hogy miután már itthon is kötelező a dobozon feltüntetni a tyúk tartásának körülményeit, arról nem is beszélve, hogy hányat látták Jamie Oliver: A nagy csirke-show című műsorát, még mindig 90% csak ketreces tartású tyúk tojását forgalmazzák. Lényeg, a lényeg a Fehérvári úti piacon keressétek az emeleten a jobb felső sarokban a bácsit nála jó minőségű, friss tanyasi tojást kapni. A rántotta, a palacsinta tészta összehasonlíthatatlanul szebb színű, napsárga lesz, és ennek kéne természetesnek lennie.

Bevásárlásom másik fénypontja az volt, mikor felfedeztem magamnak hogy a lila szín mennyi csodás árnyalata fellelhető az évnek ebben a szakában zöldség és gyümölcs formájában. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, amikor a megszokott 12 színű zsírkréta készlet helyett, most egy 54 színűből választhat. A szerzeményekkel én a blogomat színezem ki most. Így került a kosaramba a lila-rózsaszín friss, fejtett bab, muskotályos szőlő, füge és padlizsán is.

Az első lila terményekből egy könnyű salátát készítettem ebédre.

Márványsajtos-fügés-szőlős saláta
Hozzávalók 2 személyre:
10dkg márványsajt (gorgonzolával még jobb)
fejenként két kisebb füge
1 fürt szőlő
3 marék madársaláta
olívaolaj
balzsamecet
só
bors

Jól áll még neki pár szem pirított dióbél is.

Nyár vége a kertben - képekben

"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak."

Marcipános, fahéjas muffin szilva kompóttal

A sütögetés jó vasárnap esti elfoglaltság. Nemrég kaptam meg legújabb szakácskönyv szerzeményemet az ikonikussá vált Ottolenghi londoni étterem tulajdonosai által szerzett könyvet. Nagyon rég vártam már ezt a könyvet, egyrészt mert szerintem a friss alapanyagokat zseniálisan kombinálják, másrészt pedig lucullusi vacsorákra hasonlító tálalásuktól eláll a szavam, s szerencsére ez a látvány a könyvön is átjön.

Alapvetően a muffinokhoz furán viszonyulok, egyrészről unalmasnak találom őket, egy időben a Stahl-féle főző műsorokban sorra csak muffin készült, ez Nálunk otthon emiatt szállóigévé is vált. A friss muffin illatát azonban nagyon szeretem, különösen ha intenzív fűszerekkel turbózom fel. Egyébként rengeteg nehéz, rossz egyensúlyú tészta recepttel találkoztam már, arról nem is beszélve, hogy legtöbbjük másnapra már ehetetlen - ezt nagyon jól lehet ellensúlyozni a gyümölccsel a tésztában, vagy akár mellé tálalva is.

Tegnap este egy Ottolenghi-féle muffin receptet reprodukáltam, és nem bántam meg. Már a hozzávalókból is látszik, hogy nagyot nem bukhatunk vele. Csupa illatos és tartalmas hozzávalóból készül. Ami a csavar benne, hogy a muffin mellé készül egy sütőben sült szilva kompót. Ebből egy kis mennyiséget használunk fel a tésztába a többit a kész muffinok mellé kanalazzuk. A muffin készítése nagyon egyszerű: Nincs mást tennünk, mint külön összekeverjük a folyékony alkotóelemeket, külön a szárazat, majd ez utóbbit egy spatulával gondosan belekeverjük a nedves egyvelegbe. Majd muffin formába töltjük, és 25-30 perc alatt készre sütjük.

Hozzávalók:
480g liszt
1 tk. sütőpor
1/2 tk. szóda-bikarbóna
1 tk. őrölt fahéj
csipetnyi só
200g cukor
2 házi tojás
110g sótlan vaj, megolvasztva
280ml tej
2 narancs reszelt héja
120g marcipán reszelve
porcukor a tálaláshoz

Szilva kompót:
700g szilva, megmosva, negyedekre vágva
60g cukor
1 fahéj rúd, vagy őrölt fahéj

Öcsi egyél! - saláta

Öcsém G. Borásznak készül. Imád enni, de a hétköznapokban egyszerűen lusta magát megfelelően táplálni. Amíg tart az otthoni koszt, addig eszik rendesen , ha kedd-szerda táján már nincs több a Mami főztjéből beköszönt a fényevés... én csak így hívom, egyszerűen nem látom, mi mást ehet...

persze megértem én egy egyetemista pörgős életébe hol fér bele a srácokkal üssünk össze egy lecsót lyukas órában?...inkább veszünk 4 zsemlét meg 10dkg sonkát.... mert sok egyetemista, főleg a srácok tényleg ezt teszik, ha nincs aki kinevelje belőlük, de leginkább eléjük tegye a rendes kosztot. A menzát nem ismerik, szerintem még az épületet sem látták a Campuson. pfff... Tele lehet a hűtő szebbnél, szebb gyümölcsökkel, nem fogy. Persze ha előző este megmosom, szépen bedobozolom, netalán még egy neon színnel világító kedves kis post-it-et is rábiggyesztek, na akkor működik a dolog! Kiderül, minden a tálaláson múlik.

Az úgy történt, hogy ma reggel mikor G.-vel együtt kávéztunk megkérdeztem, mi a napi terv? Hány előadás lesz? és persze mit fog enni? mégis hogy képzelte?
- Elviszi azt az egy körtét és almát amit már kikészítettem, aztán talán megken 1 szendvicset dulce de leche-vel, nem is értem... Ma megkóstoltam a kenyerét, valami borzalmasan édes, én csak édességben kedvelem, de egye fene... és még mit? kérdezem, miután elmondja hogy 9től 6ig lesz bent. Az akárhogy is nézem egy 21 éves srác életében legalább 2-3 étkezést jelentene, legalábbis ahogy G.-t ismerem, aki ha ideje van és épp otthon van, legjobb szórakozása, hogy másfél óránként beáll a hűtőbe és eszik...

Ekkor hagytam fel az elméletek gyártásával, és elhatároztam mától nemcsak gyümölcsöt csomagolok neki, hanem ebédet is. Nem tagadom anyáskodó típus vagy. Néha elegem is van magamból emiatt, de nem nézhetem, hogy a velem egy háztartásban élő öcsém a nap nagy részében zsemlén és felvágotton éljen. Majd én megreformálom a dolgot. Biztos cikizni fogják először a haverok, aztán majd belekuncsorognak a dobozba. Aztán ki tudja?... lehet mellék állásban reggelente ebéd dobozokat fogok gyártani fiatal borász tanoncoknak, öcskös meg értékesít :) - hm? , nem is rossz ötlet!

Öcsi egyél! - saláta

Hozzávalók:
2 marék rukkola és bébicékla levél vegyesen
5 dkg füstölt hering
1 tojás keményre főzve
1 alma
1 tk mustár
citromos olíva olaj vagy olíva és citrom leve
fehérborecet
só, bors

Csomagoltam még neki 2 szelet barna kenyeret. körülbelül 10 percembe telt összeállítással, tojásfőzéssel, csomagolással együtt.

Bor, Mámor, Bénye - rég volt - beszámoló képekben

Az utóbbi hetek kicsit összesűrűsödtek, sok mindennel megcsúsztam többek között beszámolni arról a csudajó szombatról amit Erdőbényén töltöttünk közel egy hónapja. Környezetem apraját-nagyját sikerült besóznom, hogy ide jönni kell, még én sem tudom milyen lesz, de biztos jó... És nem tévedtünk. A helyiek és bloggerina szervezők igazán kitettek magukért.
Egy egyedülálló kezdeményezés részesei lehettünk, amely a jót, az igazat, az értékeset, az eredetit szeretné feléleszteni és életben tartani.

A legemlékezetesebb porták, pincék a következők voltak számomra: a Béres Szőlőbirtok és Pincészet - ahol jó látni, hogy létre lehet hozni egy igazán modern, 21. századi elvárásoknak megfelelő, mégis a helyi adottságokat és légkört tiszteletben tartva valami maradandót alkotni. Nem mellékesen itt fogyasztottuk el fantasztikus ebédünket is Sándor Tamás jóvoltából, aki nem mellékesen a Bükki Sajt manufaktúra tulajdonosa is amellett, hogy kitűnő szakács mesterségéről is tanúbizonyságot tett. Ízletes, friss sajtokat is kóstoltunk, persze pár darabot magunkkal is vittünk, hogy tovább tartson a varázs. A program része volt még a sajt bemutatóval egyebekötött előadás is, de arról sajnos már lemaradtunk.

Ezek után időnk nagy részét a Homonna birtokon töltöttük. A porta több szintes, teraszos kialakítása rögtön levett a lábamról, nem beszélve a hatalmas levendula bokrairól. Fotózni esélyem sem volt, a birtok egész nap tele volt, hömpölyögtek a látogatók, de ez is csak azt mutatta milyen nagy volt az érdeklődés.

Naplemente környékén az étvágyunk újra megjött, ekkor vetettük be magunkat a Karádi-Berger pincészet által ideiglenes jelleggel megnyitott romkocsmába, ahol a kiváló borok mellett az Őskaján étterem lelkes francia tulajdonos-séfje alkotott az alkalomhoz illő borkorcsolyákat.

Az estét jazz és mókás-zenés műsorok zárták.

Egy szó, mint száz nagyszerű program volt, jövőre is jövünk, de még előtte megyünk az október 10.-én a Hetedhét Pásztortüzek rendezvényre, és elbúcsúztatjuk a nyarat....

Aki nem hiszi, járjon utána...

Őrség a mi második otthonunk - nyáron

Ezen a nyáron kegyes volt hozzánk az idő, és a programjainkat is tudtuk úgy szervezni, hogy sok idő jusson az Őrségre. Egyre többet hallani erről a vidékéről az országnak, de szerencsére azért a Balaton környéki Zimmer Frei hangulat még nem érte el, megőrizte ártatlanságát. A falvak utcáin sétálva minden portáról kap pár kedves szót az arra látogató. Ha pár napon belül másodjára is arra járunk, már ismerősként üdvözölnek és biztosan kapunk pár szem még nap meleg paradicsomot, vagy friss tojást.
A vidék természeti- szépségei és kincsei egy gasztro szem számára feledhetetlen Kánaánt jelentenek. És aki nem rest felhúzni a gumicsizmát, kézbe venni egy kosarat és egy jófajta kést, az biztos lehet benne hogy számtalan csemegére lel az erdők mélyén, mezőkön. A gyűjtögető életmódot azonban tanulni kell. Nem egyszer fordult velünk elő az idén is, hogy elindult a gombászat terén jártas, a gombafajtákat biztos tudással ismerő édesanyámmal a mezőn át az erdőbe. Szembe jött "a Robi' kismotorral, hátul kosarából majd kihullt a több kiló vargánya. Megörültünk, hogy - akkor biztos tele az erdő, Robiék ma tuti vargánya pörköltet esznek, uccu neki a mi kosarunk is tele lesz!. Nem így lett... Ilyet ugye nem kérdez az ember lánya, hogy más hol szedte a vargányát, mert ugyebár fél aranyról beszélünk. Mindenkinek megvan a maga titkos lelőhelye, ami apáról-fiúra száll, vagy több tíz év tapasztalatából fakad. Ilyenkor csak mosolygunk a szembejövőre és ácsingózva nézünk kosara után, bízva a legjobbakban. Miután nem élünk itt, se nem járunk ide több, mint 25 éve a kosár tartalma csak a képen látható pár szem gombára korlátozódott.
De!, felfedeztük, hogy tele a mező vad kakukkfűvel, amelyből egész télire betározható mennyiséget tudunk learatni. Így frissen egyrészt nagyon dekoratív, főleg ha virágzás idején csípjük el. Nagyon jól feldobhatunk vele grillezett húsokat, sült zöldséget, de a vargányához is nagyon jól megy pár friss levélke.
A már fent említett gombászásunk csekély eredményét azért nem szerettük volna veszni hagyni, ha már nem lett belőle se pörkölt, se leves egy kis esti grillezés előtti előételt rittyentettem belőle. A vargánya mellet, pár apró szem szegfűgomba (Őrségben: tyúkgomba néven ismert). Ez utóbbit ha 2 maroknyi már van belőle mi leginkább frissen egy vasárnap reggeli hagymás rántottában szeretjük.
Most a két gomba keverékét futtattam meg olíva olajon (jófajta vajon is lehetne, nekem az most nem volt), de tényleg csak kb. 3 percig, mert nagyon hamar összeesik és semmi nem marad belőle, nem lesz mire ráharapnunk. Sózzuk, borsozzuk. Eközben pár szelet kis kenyeret beteszünk a sütőbe, hogy megpiruljon, megdörzsölhetjük egy kis fokhagyma gerezddel a szeleteket, de csak épp, hogy... A gombára friss kakukkfű levélkéket szórtam, és egy citrom héjából reszeltem 2-3 húzásnyit a reszelőn, ez nagyon jó friss illatot ad az ételnek.

Melegen, rögtön tegyük a kenyérkékre a gombát, gyorsan koccintsunk egy jó pohár hideg száraz fehérborral, és jó étvágyat!

Venezuela: a Karib térség legjobban őrzött titka I.

1. rész: A trópusi Caracas

... a fő cím a venezuelai turisztikai hivatal jó pár évvel ezelőtti kampányának szlogenje, de mondanivalója ma is aktuális. A legtöbb ide látogató azt tudja Venezueláról, hogy gazdag kő olajban és esetleg már hallott Isla de Margaritaról, a Karib tengerben megbúvó paradicsomi szigetről. Az igazság az, hogy valójában sokkal többet nem is próbál elhinteni magáról az ország, hacsak nem közvetve szélsőséges politikai vezetéséről szólnak nemzetközi orgánumok.

Az ember amikor megérkezik az országba az első kép elég szomorú és lesújtó: ahogy a repülő leszálláshoz közeledik a Simon Bolivar nemzetközi repülőtérre, amit először látunk a hegyoldalt elborító bádog tákolmányokból álló vég elláthatatlan nyomor negyed. A fővárosba; Caracasba vezető autóút a hegyeken keresztül is hasonló látványt nyújt.
Caracas belső képe azonban már a címben is említett rejtett szépséget tárja fel. A város az ország északi részén egy hegyek által övezett a Karib-tengerhez közel fekvő völgyben 760–910 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Az enyhe éghajlatú völgyet tengertől egy 2600 m magas hegylánc, a Cerro Avila választja el. Az Avila a város egyik jelképe is, az esetek nagy részében ködbe burkolódzó hegycsúcs festői hátteret nyújt a város képének. A hegy területe nemzeti park is, a város lakók előszeretettel járnak ide hétvégente piknikezni, kirándulni és a futók nagy kedvence is. A belváros is igazi trópusi képet mutat, harsány zöldek, sárgák bujasága mindenütt. A hihetetlen gazdag flóra és fauna azonnal elvarázsolja az ide érkezőket. A kisebbfajta dzsungelnek tűnő kertek, parkok a legkülönfélébb madár hangoktól hangosak, ha szerencsések vagyunk, és kitartóan kémlelünk egy-egy lomb koronát érdekes fajokat láthatunk. A falakon apró gekkók futkároznak, legnagyobb meglepetésemre pedig - az eddig számomra tipikus európai állat - a mókus is nagy számban kergetőzik a város hatalmas lombos fáin.

Ami az egyik legszimpatikusabb az a venezuelai kertek növényzete. Itt nyoma sincs az európai értelembe vett virágoskerteknek, formára metszett bokroknak. Ezen a trópusi éghajlaton a legkülönfélébb bromélia félék, pálmák, orchideák és kaktuszok ős honosak. Az utak mentén szelíd gesztenyefa méretű mango- és kedvenc gyümölcsöm; a parchita fák (parchita :a maracuja, másutt passion fruit néven ismert gyümölcs helyi változata. Külseje sárga, maga a gyümölcs jóval nagyobb, szemei pedig lédúsabbak, mint apró lila rokonainak. ) sorjáznak. A kertek errefelé mini dzsungelekre hasonlítanak, sűrűségük miatt, hűsítik a házak falait nem utolsó sorban pedig elrejtik az ingatlanokat a betolakodó tekintetektől.

Szállodánk dolgozói a lobbyba készülő virág kompozíciók alapanyagait maguk termelik, egész flamingó virág "iskolájuk" volt, papagájvirág sövények és banán pálmák. Ezenkívül maguknak termesztik a gyógyászatban és szépségápolásban is előszeretettel alkalmazott Aloé Vera-t és fűszernövényeket is.

Fényképeim, élményeim és tapasztalataim még feldolgozás alatt állnak, de szeretném apránként bemutatni ezt a számomra igen kedves és különleges országot, ahol kamaszkorom egy meghatározó évét töltöttem, és amihez oly sok kedves emlék és ember köt, és miattuk időről-időre visszatérek.

Folyt.köv.

Könnyű nyári vacsora

Füstölt vörös tonhal, grapefruittal marinálva - grapefruitos, mézes saláta

Vacsorázzak? - Ne vacsorázzak? - ez nálam állandó dilemma, ugye mindig halljuk a különböző dietetikusok, mindenféle életmódszakértők okosságait ez ügyben, intelmeket az este 6 után evésről, a nehéz alvásról stb. Nem is az elhízás izgat valójában, hanem a tény, hogy mire az ember egy este hazaér, hulla fáradt, adott esetben ez az egyetlen étkezés a napon amit a párjával, családjával tölthet, azt csak jó lenne egy szépen megterített asztal mellett, nagyokat beszélgetve, csemegézve eltölteni. Arra persze figyelhetünk, hogy mi kerüljön az asztalra: pörkölt és tésztafélék helyett, inkább salátákat, halakat, sajtokat eszegetünk. Próbálunk valami nem túl nehezet, de előfordul, hogy egy jó kis kacsatepertőkrémes kenyeret, jófajta kolbászt, szalámit még megeszünk, mit sem törődve a kalóriákkal. Mi ilyenkor jobban is kívánjuk a hideget, esetleg egy-egy tojást sütünk, vagy spanyol tortilla féléket zöldségekkel, éppen ami akad a tradicionális hagymás-krumplistól kezdve, a cukkinison át, a kelkáposztásig.

Tegnap hazafelé a munkából szembejött velem egy nagyon jópofa kinézetű, és különösen friss saláta, így velem jött vacsorára. A salátát pontosan még most sem tudtam meghatározni, ugyanis a boltban a kasszánál, kisebb fennakadást okoztam a választásommal - ezen már meg sem lepődöm, hogy mindig sikerül olyas valamit levenni a polcról amit a bolti alkalmazottak még csak nem is láttak, a pénztárosok meg gyakran mosolyogva kérdezik: - Ezt meg hol találtad? Ilyenünk is van? . A salátám ára egy papír fecnire volt kiírva, a neve pedig R betűvel kezdődött, de nem volt olvasható, a pénztáros hölgy és a sorban állók különböző tippeket kiabáltak be, kezdve a rukkolától, a madár salátáig, hogy mégis mit emelhettem ki a zöldséges pultból, igazán élvezetes volt ez az esti közösség formáló zöldség Ki mit tud? Végül tölgy salátának adták el, de szerintem ez nem az, mert a tölgy saláta levelei nem ilyen kis hegyesek, szúrósak, csak annyi a hasonlóság, hogy nem képez fejet, hanem a levelek külön nőnek a tőből. Ha valaki pontosabb felvilágosítást tud adni, azt nagyon megköszönöm :)

Minden esetre a vacsorához nagyon jó volt. A megmosott leveleket kicsit széttépkedtem, mert elég hosszúak, majd egy fél grapefruitot gerezdjeire szedve hozzádaraboltam. Citromos olíva olajjal meglocsoltam, és egy evő kanál mézzel, majd egy szórásnyi sóvirágot hintettem rá. Étkezésig egy fél óráig a hűtőben az ízek jól összeérnek, az ismeretlen saláta pedig az eredeti szúrós mivoltát elvesztve finoman megpuhul, de még mindig friss és ropogós marad. A füstölt tonhal szeleteket én háromszögekbe daraboltam, egy tálra fektettem, és egy fél grapefruit levével jól megöntöztem, és tényleg csak pár cseppet tettem az új kedvenc - citromos olívaolajból. Ennek is körülbelül fél óra elég a hűtőbe. Ez idő alatt a grapefruit leve, megédesíti a halat, és kicsit kivon az eredetileg talán kicsit túl sós, agresszív füstös ízből. A párosítás pedig isteni. Pirítóst ettünk mellé.

Füge torta sietős nyári reggelekre

Nem tudom mondtam már, hogy én a reggeleket szeretem sütés-főzéssel tölteni. Egyfelől azért, hogy az esték a nap lezárásaként csakis jól megérdemelt pihenéssel teljenek, másrészt pedig a másnap reggeli tervektől mindig energikusan ébredek, ez egy fajta löketet ad a naphoz, motivál, és a reggeli fényben valahogy az ihlet is jobban jön. Mikor még mindenki alszik, csendes a ház, csak a kotyogó kávém hangját hallom. A praktikus oka pedig leginkább abban lakozik a reggeli főzésnek, hogy így ki-ki friss ebédet vihet magával, és a fotók is jobban sikerülnek nappali fényben. Persze a végére ezek a reggelek, mindig kicsit sietősre sikerülnek, de annál nagyobb öröm illatozó ételektől teli papír zacskóval munkába indulni, este pedig szem ügyre venni a reggeli fotókat.

Ez a füge torta tegnap reggel készült. A nyár első fügéit egy idős hölgytől vásároltam a Fehérvári úti piacon. Ott terem neki a XI.kerületben, csodaszép, hatalmas szív alakú, érett fügék voltak. Azontúl, hogy egyet gondosan eltettem édesanyámnak aki él-hal érte, a többinek valami, ha lehet még édesebb jövőt szántam. Így készült ez a hihetetlenül egyszerű füge torta.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

5-7 dkg darált dió

2 cs Bourbon vaníliás cukor

2dkg méz

2dkg vaj

3 nagyobb érett füge (15-20dkg)

1 fél lime reszelt héja

Nyár van

Mikor egyszerre érik a friss sárgabarack, málna és még pár szem ropogós cseresznye is akad a piacon, na akkor már bizton mondhatjuk, tombol a nyár.

És én ettől végtelenül Boldog vagyok!

VKF XXVI. - Házi sárgabarack rostos

Az eredeti receptet nem rég lelte fel édesanyám egy régi szakácskönyvben. Miután kertünkben a sárgabarackfa ez évben szerencsés terméssel ajándékozott meg minket, most fájhat a fejünk, hogy mit kezdjünk a temérdek barackkal, amitől roskadozik a fánk.

A forró nyári napokon a hűsítő italok a legjobb barátaink, s ez az ital az idei nagy kedvenc. Ahogy a folyékony sárgabarackot - mely véleményem szerint a nyarat leginkább kifejező gyümölcs buja színével, lédússágával - megízleli az ember, hálát ad a csodás nyári napsütésnek és természetnek.
Az elkészítés nagyon egyszerű. Első lépésként 1 liter vízből és 20 dkg cukorból cukor szirupot főzünk. Az ízek szerelmesei egy fél vanília rúd kikapart magját is belefőzhetik a szirupba. A szirupot miután felforrt teljesen lehűtjük.

Ehhez az italhoz jó érett barackokat válasszunk, az sem baj, ha már kicsit "loccsos". Turmix gépben leturmixolunk körülbelül 40 dkg tiszta gyümölcsöt. A már teljesen kihűlt sziruppal keverjük össze a gyümölcspépet. Ez fontos, hogy semmiképp sem melegen adjuk hozzá, mert az egyrészt megbarnítja a gyümölcsöt, másrészt kicsit mintha meg is főzné, így veszít az íze frissességéből is. Lefedett kancsóban, vagy üvegbe töltve 3 napig tárolhatjuk a hűtőben.

Esti ital variációjaként fehérrummal, vagy vodkával gyümölcsös koktél is készíthető belőle.

Könnyű nyári nyalánksagok

Hideg pöszméte leves bodzával

Az egres a ribiszkefélék családjába tartozó gyümölcs, számtalan neve használatos hazánkban. Mifelénk (Debrecen környékén) pöszmétének, köszmétének hívják, de országszerte találkozhatunk a piszke és büszke elnevezésekkel. Számomra talán ez utóbbi volt a legérdekesebb - mikor a Tiszaújvárosból származó munkatársamtól a következő üzenetet kaptam ebéd után: "Büszke vagyok Rád, hogy ilyen jó büszke levest tudsz főzni."

Leginkább hideg levesként vagy sült húsok mellé mártásként szoktam elkészíteni ezt a savanykás gyümölcsöt. Ez alkalommal leves lett belőle, s bár már a bodza szezonnak vége, szörp formjában még mindig mindennapjaim része ez a csodás virágnedű. Így gondoltam egyet, és a leveset megfűszereztem egy kis bodza virág sziruppal is. A bogyók megtisztítása nem egy álommeló, de ebben a nyári hőségben a hideg leves mindenért kárpótol.

A gymölcsöt cukorral és a vaníliával körülbelül 8-10 percig főzzük, hogy épp megpuhuljanak a szemek, vigyázat másodpercek alatt szét fő, ha nem ügyelünk rá. Ezután én a habarást gyümölcs leveseknél pudingporral szoktam végezni és tejszínnel, így csomoómentes és selymes, krémes lesz. Ehhez a habaráshoz tettem a bodzaszirupot, és alacsony lángon forrásig főzöm.

Hozzávalók:

25dkg megtisztított pöszméte
12-15dkg cukor ízlés szerint

2 ek vaniliáspuding por

2dl tejszín

negyed vaniliarúd kikapart magja (ha nincs egy csomag bourbon vaniliáscukor)

3ek bodzaszörp

1,2 liter víz

BREAKING NEWS - Bezárt az Óceán Delikátesz

És vele együtt eltűnt Budapestről az egyetlen olyan hely ahová hetente kétszer hoztak friss halat és tengeri gyümölcsöket egyenesen Triesztből. Illetve az egyetlen hely, amely folyamatos minőséget produkált ami az egész évben kapható friss kagylót illeti....

oh, azok a kagylós-baguettes-fehér borozós esték...

A honlapon még nem látni a sajnálatos hírt, de ma pont egy fent úgy áhított vacsorára vágytunk, és mikor telefonon szerettünk volna eltetetni a tengeri jóból, akkor kaptuk a sajnálatos hírt.

Aki tudja, mi az a hely ami pótolhatja, szóljon...

Crumble

Epres - rebarbarás Crumble

Rétesroló

Rebarbarás pisztáciás roló, narancs lekváros - narancsvirágvizes roló

Az eredeti recept egy igazi Daring Baker-től: http://cannelle-vanille.blogspot.com/2009/05/daring-bakers-and-strudel-dough.html

Mese répa

Mese répa - avagy, mégis létezik a Százholdas pagonyban látott tökéletes répa