A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bor. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. október 12., hétfő

Hetedhét Pásztortüzek - Erdőbénye

Legkedvesebb portám, a Karádi-Berger borház, imádom ezt a házat, és kiváncsian várom, hogyan sikerül felújítani.


Hommonnánál, a képen látható kedves, őszi csendéletek fogadták a látogatót.

A nyári Bor, Mámor, Bényén fellelkesülve az elmúlt hétvégét is Erdőbényén töltöttük a Hetedhét Pásztortüzek fesztivál alkalmából. Nagyon kedves barátnőm F. családja látott minket vendégül bényei hétvégi házukban. Az előzetes meteorológiai rémhírek ellenére, az idő igencsak kegyes volt velünk a nap nagy részében hét ágra sütött. A környék szebbnél-szebb őszi színekben pompázott, nem győztem kattintgatni, hogy megörökítsem mindezt az utókornak is. A porták , pincék az augusztusi programhoz hasonlóan nyitva álltak, kóstolhattunk friss mustot, a bográcsokban fortyogtak a Sárga Borház étkei, majd később a fúziós bogrács recept-verseny győztese: Lilafüge Fűszeres csirkéje főtt kuszkusszal és aszúba áztatott sárgabarackkal.

Késő délután sikerült egy pincelátogatást tennünk a közeli, bodrogkisfaludi Hudácskó Pincészetben, ahol Magyar Katalin főborász vezetett minket körbe, kóstoltunk jobbnál-jobb borokat és csodás házi túróspitét is. Mindig lenyűgöz, ahogyan nők helytállnak férfiasnak tartott szakmákban. Katalin elmesélte, hogy nővére, és lánya is borász, s bár fia a technikai tudományoknak szentelte életét, kiváló érzékkel kóstolja a borokat - csak benne van a génjeiben. Nem hallottam még nőt borról beszélni, de most bebizonyosodott számomra, hogy milyen kellemes is, ha női érzék, nőiesség párosul ezzel a szakmával. Csak ezután mesélte el öcsém G., aki borásznak készül, hogy hát igazából a világ 3 legnagyobbra tartott borászati szakírója is Nő - ami még inkább megerősített hitemben, hogy Katalinék csodás dolgot visznek véghez nap, mint nap. Azon túl, hogy kiváló szakemberek, szívet melengető szépséggel tudnak a szőlőről, Tokajról és a borról beszélni, szuper vendéglátók is.
A borkóstoló favorit tétele nálam egy 2008as évjáratú félszáraz Sárga muskotály volt, már az illatától is elbódultam, percekig csak szagolgattam, bele sem mertem kóstolni, olyan isteni volt.

A borkóstoló szuper volt, le is ment a nap mire hazaértünk, így kicsit megkésve indultunk fel a Mulató hegyre, ahonnan az emberek leginkább lefelé siettek, mikor mi nekiindultunk. Egy-két villámló, a falut körbe dörgés még nem riasztott el minket, de mikor az utolsó kanyarban, már a rend őrei is az ellenkező irányt javasolták, így irányt változtattunk, de pótolt minket a látvány, amikor már a falu központjából messziről világítottak a csodás pásztortüzek. Az estét tető alatt grillezéssel, jó borokkal, hajnalig tartó beszélgetéssel zártuk.

Jövünk jövőre is!

2009. szeptember 14., hétfő

Bor, Mámor, Bénye - rég volt - beszámoló képekben


Az utóbbi hetek kicsit összesűrűsödtek, sok mindennel megcsúsztam többek között beszámolni arról a csudajó szombatról amit Erdőbényén töltöttünk közel egy hónapja. Környezetem apraját-nagyját sikerült besóznom, hogy ide jönni kell, még én sem tudom milyen lesz, de biztos jó... És nem tévedtünk. A helyiek és bloggerina szervezők igazán kitettek magukért.
Egy egyedülálló kezdeményezés részesei lehettünk, amely a jót, az igazat, az értékeset, az eredetit szeretné feléleszteni és életben tartani.

A legemlékezetesebb porták, pincék a következők voltak számomra: a Béres Szőlőbirtok és Pincészet - ahol jó látni, hogy létre lehet hozni egy igazán modern, 21. századi elvárásoknak megfelelő, mégis a helyi adottságokat és légkört tiszteletben tartva valami maradandót alkotni. Nem mellékesen itt fogyasztottuk el fantasztikus ebédünket is Sándor Tamás jóvoltából, aki nem mellékesen a Bükki Sajt manufaktúra tulajdonosa is amellett, hogy kitűnő szakács mesterségéről is tanúbizonyságot tett. Ízletes, friss sajtokat is kóstoltunk, persze pár darabot magunkkal is vittünk, hogy tovább tartson a varázs. A program része volt még a sajt bemutatóval egyebekötött előadás is, de arról sajnos már lemaradtunk.

Ezek után időnk nagy részét a Homonna birtokon töltöttük. A porta több szintes, teraszos kialakítása rögtön levett a lábamról, nem beszélve a hatalmas levendula bokrairól. Fotózni esélyem sem volt, a birtok egész nap tele volt, hömpölyögtek a látogatók, de ez is csak azt mutatta milyen nagy volt az érdeklődés.

Naplemente környékén az étvágyunk újra megjött, ekkor vetettük be magunkat a Karádi-Berger pincészet által ideiglenes jelleggel megnyitott romkocsmába, ahol a kiváló borok mellett az Őskaján étterem lelkes francia tulajdonos-séfje alkotott az alkalomhoz illő borkorcsolyákat.

Az estét jazz és mókás-zenés műsorok zárták.

Egy szó, mint száz nagyszerű program volt, jövőre is jövünk, de még előtte megyünk az október 10.-én a Hetedhét Pásztortüzek rendezvényre, és elbúcsúztatjuk a nyarat....
Aki nem hiszi, járjon utána...

2008. április 6., vasárnap

VKF XIV. - Hazai ízek II.



Tokaji bor zselé
A Tokajis fő étel mellé természetesen Tokaji bor dukál. Ezúttal azonban nem folyékonyan tálaltam a nagyérdeműnek, hanem zselé formájában. Igazán mókás dolog ez a kocsonyás állag, gyermeki játékosságunkat hozta elő ez a remegő csoda. Nem tettem mást, mint hogy a már a fő ételhez is használt Furmintból 2,5 dl-t felfőztem, 1,5 dl vízzel 10 dkg cukorral 1 ek. mézzel, s bár a vanília rúd apró magjai jó szolgálatot tettek volna, sajnos csak egy valinin cukrom volt kéznél. Ezalatt 6 zselatin lapot 1 dl vízbe áztattam, majd forrás előtt a boros sziruphoz öntöttem. Az előzőleg gondosan szemelt szőlő szemeket is forrás előtt dobtam a szirupba, épp hogy csak egy picit bor mámorosak legyenek.
Talpas fehérboros poharakba mertem óvatosan a nedűt, s 3 órára hűtőbe tettem. Hideg, frissítő mégis émelyítő desszert.
Hozzávalók 4 személyre:
2,5 dl Tokaji Furmint
1,5+1 dl víz
10dkg cukor
1 ek. méz
6 zselatin lap
fél vanília rúd kikapart magja (v. 1 zacskó vanilin cukor)
poharanként 5-6 szem szőlő

VKF XIV. - Hazai ízek I.





Mindenekelőtt egy rövid bocsánatkéréssel tartozom Kedves blogom. Tudom. Elhanyagoltalak. De itt a tavasz, s mint ahogy a természet is újjáéled, Téged is sok szép és izgalmas tartalommal foglak megtölteni, hogy így tündökölhess az új évben... ígérem...

Valóban sok idő eltelt mióta utoljára írtam. Az ízek és illatokról azonban ez idő alatt sem feledkeztem meg. Maci VKF témája pedig végképp megadta az utolsó löketet, hogy ismét újult erővel bloggerkedjem!

Számomra a "hazai ízek" kifejezés Anya konyháját jelent elsősorban. Másod sorban mikor külföldön vagyok, vagy külföldieket látok vendégül felértékelődik számomra a magyar konyha, s büszkén hirdetem azt! Jó érzéssel tölt el mikor japán barátaink 2x is szednek a gulyásomból, s nagy mosolyogva Oishi-znak, mikor arról olvasok hogy séfjeink újraértelmezik ételeinket, mikor mernek játszani az ízekkel, s felismerik az alapanyagok kulcs fontosságú mivoltát. Sajnos erre azért még kevés a példa...

Szerettem volna erre az alkalomra valami olyasmivel előrukkolni, ami számomra is hazai íz, valami újítás is van benne, ahogyan már az én konyhámban él majd tovább, ugyanakkor ízig vérig minőségi a magyar konyhára jellemző alapanyagokból áll.

Sertéskaraj Tokaji Furmintban párolt szőlővel
Anya egyik legtutibb receptje. Ő a Nők Lapjából gyűjtögette évtizedekig a recepteket, az eredeti onnan származik. Arról talán már értekeztem, hogy szeretem a jó bort, arról talán még nem hogy szívesen is főzök vele. Ezen étek elkészítése körülbelül másfél órát vesz igénybe, de a hús elkészítése után már csak a fantáziánkra kell bíznunk magunkat, s a fakanál magától jár a kezünkben. Bevallom ezúttal egy lelkes kis kukta segítségét is élveztem, így talán még ez a másfél óra sem tűnt olyan soknak.

Először is a karajt megszabadítom csontjától, majd ha mint esetemben a hentes számára a : - Vékony szeleteket legyen szíves! - nem ismert fogalom, egy hús klopfolóval vékony szeleteket varázsolok. Sózom, majd lisztbe forgatom, s serpenyőben kevés olajon hirtelen kisütöm, csak épp annyira, hogy már ragadjon, s finom pörcök legyenek az edény alján - ennek még hasznát vesszük a jövőben. Ezután egy tepsi aljába helyezem a szeleteket, borsozom, pár babér levelet dobok rájuk, s körülbelül 2,5 dl Tokaji Furminttal meglocsolom. Lefedem, s körülbelül egy óra alatt aranybarnára sütöm. Én félidőben bevallom locsoltam még rá egy kevés bort, de azt hiszem ez ízlés dolga. Én szeretem ha borgőzös a konyha.

A serpenyőbe maradt finom húspörcös zsiradékot felöntöm 1dl borral, 2ek. Tokaji Furmintból készült fehérbor ecettel - amitől finoman felválnak a letapadt husi darabok, majd egy kis mézet teszek bele, egy pici fahéjat és borsot, s az előzőleg gondosan leszemelt kék és fehér szőlőt megpárolom benne. 10 perc elég is csak épp, hogy kezdjen kicsit forrni a szósz, de a szemek még szépen egyben legyenek. Aki szívesen halmozza az élvezeteket a mártások terén is, az még egy 1,5 dl bort, 2 ek. cukrot, kevés mézzel, 1 kiskanál citromlével s ugyanennyi fehérbor ecet felhasználásával csodás mártást készíthet.

Az eredmény pedig magáért beszél. Könnyű, mégis izgalmas, az illatokért szerintem a szomszédok is irigykedtek, a vacsora közönség pedig nagyon hálás volt.

Hozzávalók 4 személyre:
I kg sertéskaraj
fél kg szőlő vegyesen kék, fehér
5dl Tokaji Furmint
3ek. Tokaji Furmintból készült fehérbor ecet
2 ek. cukor
2 kiskanál méz
1 kiskanál citrom leve
só, bors, fahéj, babér levél