Living in Devon is like living in heaven

Bad stereotype is also a stereotype, and stereotyping is not always bad, but worth to research on your own.

I'm just wondering about how long should be the list of British food I know, I'm guessing quite short, less shorter the one I've ever really tried. Fish & chips, shepards pie, blackpudding, tea with milk, just mentioning the one's I 've heard about possibly the first time in primary school on my English lessons. Where they were wanned to feature the cultural diversity to 10 year old kids, by learning these recipes by heart, memorizing them from old-fashioned, brownish photos. Still cannot understand the reason, but it may explains my future having reservations about these food.
Honestly still uninterested about them, but being grateful about Arvon in Devon - practically the garden and the store-room of England - to show me the other side of British cuisine, the one I've hoped to be existed.

Right after my arrival to Totleigh Barton , Arvon Fundation's first centre, for foodwriting course, in the first morning we went to discover Heatherleigh Farmers Market, a great presentation of local goods and attractions, like their weekly chicken auction, just to mention the most weird, but worth to describe later sight.

Surprisingly they do not sell any blackpuddings, nor fish&chips, neither anything that reminds me this terribly brown meat sauce they often pour on everything according to those good-old photos from primary school. But they have wonderful cheeses with grassy aroma, that truly reminds me the surrounding fields, shiny red strawberries recently picked up in the morning from family run farms, baskets full of vibrant green broad beans, gooseberries in green and pink, blackcurrants, and last but not at least Dan the Fishman with his wide selection of locally collected fish and seafood. I was really surprised by the diversity, never though about England as a big fish eater nation, not even if they are surrounded by the sea actually.
On a hidden shelf of the Cheese shop I've just found the most valuable piece of the day, a local community edited cookbook: Devon on the plate. A selection of fantastic recipes made upon local ingredients, seasonal tips and not boring at all. Some serious inspiration follows.
They proved to me that all my previous preconceptions can be challenged. I wouldn't say they are not true, since a lot more onsight research still needed, but for the moment I'm trully convinced about the opposite. At least for 2 or 3 more days, I can't resist, I'm curious...

Fresh berries and fish are my best friend this week, so I've just recently made up a recipe, inspired by local ingredients such as gooseberry, mackerel and apple cider.

Mackerel Ceviche marinated in gooseberry juice on apple Cider jelly cubes

Ingredients ( for 4 persons)
500g fresh mackerel fillet
1 lemon, 1 lime, 1 orange

250g gooseberries

1 small red onion, finely chopped
1 whole chili pepper - (the one you better like)finely chopped
1 ts of soft brown sugar
pinch of salt
fresh ground black pepper
2 tbs fresh coriander or parsley, rough chopped
200ml apple cider
6 gelatin sheet

First start with the cider jelly, that needs a little bit more time. Heat up the cider, till hand warm. Prepare the gelatin sheets according to it's own preparation instructions then add to the cider. Pour the mixture on a plastic tray - preferably the jelly should be 1-1,5 cm tall, and let it cool and become gelatinous firm.

Clean the gooseberries and bring them to boil in 100ml water. Gooseberries go soft very quickly, so after boiling it takes around 2-3 minutes. Let it cool, then put it in a blender. Pass it through a filter, so you can get rid of the useless seeds and fruit skin. Now you have a a fabulous summer scented juice to mix with lemon,lime and orange juice. Add the onions and coriander leaves as well, and finely sliced mackerel fillet. Finish with seasoning it with salt and pepper according to your taste. Let it cool in the fridge for 20 minutes.

Cut the jelly into small cubes (1x1cm). Arrange them on a plate and put on top the marinated mackerel.

This beautiful dish brings into light the quintessential freshness of fish. The fruit juices perform delightfully on the plate asking for more on the plate or whatever follows.

Title quoted from Dan the Fishman.

Last weekend before Arvon

...I`m totally deconcentrated. Everybody was on holiday on Friday, so I was the responsible for the whole cooking school, quite a big challange but drives me crazy. All the daily suppliers arrived the same time, all the phones were ringing in the same time, and guests arrived continously.... running up and down... the advantages and disadvantages of a beatiful, but huuuge 2 floor cooking school. Never mind.

Then the fishman arrived. Saturday is Sushi day, Sunday is for Fish Steak. Almost 20 kilos from the freshest fish, oh, I love so much the smell of the sea. We packed out the boxes and just realized with H. that the whole salmons are just so big, that not even our biggest fridge shelves can give a night accomodation for him. If Mr. Salmon can't come in, the shelf will come out - we`ve decided... and it worked.

Sushi day was fantastic, the course was fully booked, but even a lady with her last-minute morning call could fit in. Loads of sushi, sashimi and miso were done. I was busy taking photos - one of my new projects to illustrate all our courses with. I was even more happier since this was the first time Mum visited the cooking school, already hands-on, participating in a sushi course. Very brave I thought.

Cleaning, closing, setting the alarm. Arrive to the exchange houses till they close, to get my few worthwile paper pieces with some decent smile of Elisabeth. Realising that I have no travel reading, last-time searching for eat, pray, love... unsuccesfully. Oh, God, almost forget about my travel insurance. Obviously no agency is open on a Saturday evening. Thanks to M. little Vespa - Luigi, our quickest family member in city transport, took us to a 7/7 0-24 office.

Sunday began with a terrible dawn dream. Such a technocrat world, I hate so much, but forget my mobile charger in the office, can't live without, no matter how many others are carried in my impossibly heavy bag, amongst others, notebook charger, camera charger, mobile no.2 charger, cabels... Guess who helped out? Kind Luigi...

So stressfull, still planned to do some nice blackcurrant cups, some redcurrant ice-cream, all waiting for me, and I'm wasting the time with such profane things...

Sometimes I do feel that my carefully collected ingredients are just so innocently waiting for something to happen with them, I can almost hear them whispering me shy : Are you gonna play with me? Can I join the others? Can we have a better life out their in your oven? ...just so much pressure.

Still haven't packed anything, I do not even know where my suitcase is, haven't checked the departure time of my transfer bus. My brain is just so busy, but I feel in my inwards, that some cooking will calm me down.

Da-da-da-daaaam. Time for my lonely currants and berries.

I've just saved a nice tray of blackberries from my Thursday market trip. Still wondering what would be the most appropriate way to lift them into heaven. My first idea was to prepare a shortbread type of cake base with vanilla-sourcream filling and blackcurrants on the top. Than just got to realize the most shameful thing that can happen with someone who is actually running a foodblog , my wholegrain flour just went bad. Not even ask how it could happen, how does it looks like, it's simply terrifying. Result: no flour, no pastry.

Here comes some instant help, from the cupboard. Some nice amaretti biscuits. I've just simply crushed them with a wooden rooling-pin, and divide them between 4 wine cups. I've mixed sourcream, with vanilla sugar and some extra powdered sugar, and a bit of lemon zest. Let it cool, till I finished with the rest. Cleaning blackcurrants it's not actually what a girl can dream about. First of all they are black, you're not sure whether they are clean or not, felling well or, not, then comes the tiny little, annoying, brownish end thing, that I do not wanna eat. However I'm just the type of girl who loves niggling with such thing. But I tell you the truth at this point I've give it up and decided not to clean them, only wash them. I've boiled them with some muscovado sugar and Creme de cassis. When the berries are soft, I've removed them from the heat. I've pass it through a filter to collect the beautifully purpleish-pinkish-blackish juice. I've added some gelatine to it till warm.
Taken out the vanilla sourcream from the fridge, divided it between the cups as the second layer, and pouring as a third the blackcurrant juice. I've left it in the fridge for about 2 hours, till the match started, we've celebrated the World Finals with these cups. Absolutely flavourful, a real touch of summer.

Blackcurrant cup-cream

Ingredients (for 4 persons):
120 gr amaretti biscuits
250 g blackcurrants
3 tbs muscovado sugar
4 cl Creme de Cassis
400 ml sourcream
1 tbs vanilla sugar
2 tbs powdered sugar
zest of half a lemon

By 0.30 am I've finally packed, memorized the only goal of the final, celebrated with fabolouos blackberries, and set my mind for a week of food and writing...
Oh, no just realized I've forgotten about by redcurrant ice-creams. Never mind They are waiting for me in the freezer in the Hungarian summer. I'll tell you about them later on, once I got back from the British summer, less warm, less shiny, but even more exciting.

Langyos spárgás-retek saláta

Vééégre itt a nyár, elindult az igazi piaci szezon imádom ilyenkor a kínálatot, legszívesebben mindenből vásárolnék, ilyenkor nem is tudatosan - lista alapján - vásárolok, ami szép, friss és épp terem abból veszek, aztán gyorsan improvizálok. Valahogy ilyenkor az embernek megnő az étvágya a zöld, harsány, ropogós, lédús zöldségek, gyümölcsök iránt, és akkor érzem jól magam ha a hűtőből zöld levelek lógnak ki, az ablakban nő a bazsalikom, a balkon ládáimban sorjázik a saláta ágyásom és a rukkola ültetvényem M. nagy örömére.

Apropó férfiak, azért nem mondom, hogy könnyű Velük ilyenkor, rendszeresen megkapom, a hús hol van belőle, és nem vagyunk mi kecskék kommentet, dehát csak próbálkozik az ember... a rukkola például ilyen kedvükre való, ki érti...?

Spárgával még tele a piac, retekből már jobban kell vadászni a zsengére, friss sóska és spenót is terem már a kertben. Mi otthon a környéki erdőkben már jó másfél hónapja szedjük rendületlenül a vad sóskát, még az árok szélén is nő. Friss sóska főzeléket készítünk belőle, vagy nyersen salátába tesszük. Ez alkalommal langyos saláta készült friss zöldségekből, és az elkészült salátába kevertem a végén a nyers vad sóska leveleket.

Imádom a spárgát, ehhez nem fér kétség, s bár tudom, hogy a fehér nemesebb, több vele a munka és a csúcsgasztronómia is többre értékeli, mint a zöldet, és mégis zöld párti vagyok. A harsányság, frissesség számomra sokkal inkább testet ölt a zöld spárgában, és nem mellékesen hamarabb is végzek vele, hiszen a friss zöld spárgát nem kell hámozni, elég gyengéden az alsó harmadánál meghajlítani, és ott fog elpattanni, ahol a friss és már kevésbé friss szár rész találkozik.

Vajat habosítottam egy serpenyőben, erre tettem a 3cm-es spárga sípokat, illetve a negyedbe vágott hónapos retket. Sóval, borssal, citrom frissen reszelt héjával ízesítettem, majd a legvégén pirított dióval szórtam meg. A pirított magok a langyos zöldségeket nagyon jól fel tudják dobni. Olíva olajjal is szoktam hasonlót készíteni, de a retek miatt most inkább a vajat választottam, annak tejes krémessége jobban illik hozzá szerintem. Friss sóska leveleket kevertem a salátába, mikor már lehúztam a tűzről. Ügyelni kell, hogy ne legyen túl meleg a többi zöldség, mert a sóska ha hőt kap, könnyen kijön a kesernyés íze, és úgy nem olyan finom. Friss vajas baguettel, vagy pirítóssal tálaljuk, egy pohár száraz fehérborral szuper nyári vacsora.

Spárga forró diós-kolbász morzsával

A spárga és kolbász fantasztikus kettősét már tavaly felfedeztem. Akkor a sláger a kolbász csipsz volt sajtmártásos-spárgás tésztával. Ezt a sült száraz kolbászt gondoltam most kicsit tovább.
Pár napja kaptunk ajándékba egy rúd jófajta csabai házi vastag kolbászt. Mondanom sem kell, alig 3-4 nap alatt már csak egy 5-6 centis darab maradt belőle. Kerültünk-fordultunk a hűtőnél, minden utunknál a konyha felé vészesen fogyott, rájártunk reggel, este. Hol puha kenyérrel, újhagymával, hol csak úgy magában élveztük az isteni ízeket.
Sokszor van úgy, hogy már csak kolbász végek vannak az ember spájzában, télen mi az ilyeneket kilógatjuk madáreleségnek, de ez a vég nem élte meg a száradást.

Apróra vágtam, és egy kevés olíva olajon, megpirítottam egy serpenyőben, durvára vágott diót szórtam rá, és még egy kicsit együtt pirítottam, majd a végén frissen őröltem egy kis borsot a tetejére. Pár perc alatt puhára párolt fehér spárgával tálaltam.
Ha újra visszatér a nyár a spárgát párolás után hűtőbe tehetjük pár órára. A hideg spárgára is tálalhatjuk a forró diós-kolbász morzsát, száraz fehér borral isteni könnyű nyári vacsora.

Anyák napja I.

...Anyukám imádja a kertjét, ha tehetné ott leélné az egész életét, és csak növényekkel foglalatoskodna, sokszor találgattuk már, hogy nagy valószínűséggel előző életében Afrikában élt, és egy gyönyörű kis oázisban kertészkedett...

A tulipánok már lassan elnyílnak, az évelő virágok már bimbóban, a veteményes most indul, virágzik az eper, a hónapos retek zöld levelei olyan zsengék, hogy ilyenkor nyugodtan fogyaszthatjuk azt is együtt a gyökérrel, salátába, vagy akár pesto is készülhet belőle. 2 héten belül már lehet szedni a friss salátát, újhagymát.

Beszámoló képekben:

Segítségsüti

A bloggerina társak ismét jó ügy érdekében szövetkeztek! Több tepsi sütemény kerül árverésre nemes cél érdekében. Tessék licitálni!

Nyáridéző hal-vacsora

Ezt az ételt leginkább nyáron szoktuk készíteni, fóliában grill rácson. Most ezt amolyan

" naptáncnak" szánom, hátha elég csalogató ötlet és az időjárás is hamarosan nekünk kedvez.

Almával-hagymával párolt hal fóliában

Fehér húsú tengeri halat válasszunk ehhez az ételhez. Mostanában tele vannak a boltok a Pangasius filével, ami sokakat megtévesztően igazából nem is tengeri, hanem Ázsiában honos folyami, édesvízi hal - én ezt nem igazán kedvelem, nekem túl zsíros, inkább válasszunk lepényhalat, vagy tonhalat.

A hal szeleteket sózzuk, borsozzuk, vékonyan kenjük meg egy kis csípős dijoni mustárral és megszórjuk egy kis curry fűszer keverékkel. Egyrészt nagyon szép színt ad az ételnek, másrészt pedig nagyon jól passzol az édeskés alma és hal hús mellé, jól összeköti az ízeket. Ha csak a színhatást szeretnénk elérni, használhatunk egy kevés kurkumát is a curry helyett, és a só, bors mellé, chiliporral, őrölt gyömbérrel is izgalmas íz kombinációt érhetünk el. Szép szeletekre vágott almát, és felkarikázott hagymát helyezünk a hal szeletek tetejére, és fóliába tekerjük. Amint a hal hús kifehéredett már kész is. Sütőben ez maximum 10 perc, kültéri grill rácson 10-15 perc alatt elkészül.

Nyári tipp: ha megjelenik az első nyári alma, azokat a kis apró, enyhén savanykásak, próbáljuk ki azzal, isteni - körtével sem utolsó. Majonézes burgonyasalátával az egyik legszuperebb kerti-party fogás, amit ismerek.

Ananászos máj curry - linguine-vel

A csirke máj iránti rajongásomnak már hangot adtam egy korábbi bejegyzésben is.
Ezúttal F. barátnőm - Főzzünk abból ami a konyhában van - indíttatásból jött kreációját használtam fel alapötletként. F. eredeti receptjében csirke szívet használt, ami nagyon finom volt, ajánlom mindenkinek. Ha azonban nincs szívünk, illetve kevesebb időt szánunk a főzésre - a szívnek időt kell adni, hogy megpuhuljon, és folyamatos figyelmet, a folyadék pótlás végett - a csirke máj szuper hellyettesítő. Bevallom nem nagy hókuszpók, ez is az egyszerű, de nagyszerű ételek kategóriájába tartozik. Kevés salottahagymát dinsztelünk, majd rátesszük a csirke májat. Kicsit lepirítjuk, majd felengedjük egy kis csirkehús alaplé és ananászlé keverékével, ebben pár perc alatt puhára pároljuk. Sóval, frissen őrölt fekete borssal, és curry fűszer keverékkel ízesítjük. Legvégül egy utolsó rottyanás erejéig hozzáteszünk kockára vágott ananászt, és ha szép sárga ételt szeretnénk, még egy kis kurkumával hintjük meg a ragu tetejét. Ha krémesebbre szeretnénk, bár az alaplé és ananászlé keveréke szép selymes kettőst alkot, fejenként 1 nagy evőkanál tejszínt hozzáadhatunk. Al dente-re főzött linguine-vel tálalom.

Egy hosszú nap után, szuper feltöltős vacsora.

Kumquat kísérlet

Pár hete a szofisztikáltabb zöldség és gyümölcs kínálattal rendelkező üzletekben megjelent a legkisebb citrusfajta a kumquat. A Kínában és Dél-Koreában ős honos növény ilyenkor tél végén terem. Az apró 3-4cm-es gyümölcsöket héjával együtt fogyasztjuk, tekintve ha ettől megszabadulnánk, szinte semmi nem maradna belőle. Ügyeljünk arra, hogy friss legyen - ha fonnyadt a héja, vagy a levél szár vége már nem zöld, akkor ne vegyük meg, mert az ilyen gyümölcsök már kiszáradtak. Nyersen kissé savanykás, és a magja sem kevés. Bizonyára felteszitek a kérdést, akkor mit eszünk ezen a kis nyavalyáson?! Nos, a választ a cukor szirup adja meg nekünk.
A kumquat-ot alaposan megmossuk, majd vastagabb karikákra vágjuk (kb. 3-4 darabba). A harsány zöld magokat késsel eltávolítjuk, majd cukor szirupban bő negyed óráig főzzük lassú tűzön. Pillanatok alatt intenzív citrus illat terjeng majd konyhánkban. Kicsi a bors, de erős - szokták mondani. Na most ezt a mondást kumquat-ra is adaptálhatnánk. Az aromás kis kumquat kiváló ízesítő és díszítő. Szirupban eltéve a hűtőben nagyon sokáig eláll.
Ezúttal rétestésztából készült kosarat töltöttem meg hideg vaníliás mascarpone krémmel, és annak a tetejére tálaltam a még meleg szirupos kumquatot. A hideg krém, és a meleg gyümölcs találkozása nem új keletű találmány, azonban újra és újra meglepődöm ezen a fantasztikus párosításon.




Mascarponés réteskosár kumquattal

Hozzávalók (kb. 24db-hoz):

4 réteslap
20 dkg mascarpone krém
3 dl tej
1 zacskó vanília puding
(1 narancs facsart leve)
25 dkg kumquat
5dkg +5 dkg cukor
vaj

A muffin sütő forma nem is gondolnánk, mennyi mindenre alkalmas túl a muffin sütésen. Én most kosárka alapformának fogtam be. 1 réteslapot ráterítettem az előzőleg vajjal kikent formára, majd olvasztott vajjal gyorsan megkentem a réteslapot, nehogy kiszáradjon. Ezután egy másikat fektettem rá, és ezt is megkentem az előzőhöz hasonlóan, majd ollóval egyforma négyzetekre vágtam a muffin kosárkák felett, és óvatosan belegyűrtem a tésztát, ahogyan az alábbi képen is látható. 200 fokra előmelegített sütőben 8-10 percig sütöttem, nagyon figyelni kell rá, hiszen olyan vékony mint egy papír a tészta, egyik pillanatban még nem barnul, másik pillanatban, pedig azon vesszük magunkat hogy már majdnem megég - előnyben az üveg ajtós sütők, és előtte a kis sámli...

Amint megsült óvatosan - vigyázat, könnyen törik! - kiemelem a formából, és egy deszkám hűlni hagyom. A mascarponét összekeverem egy adag előre főzött, és kihűtött pudinggal, melyet a a szokásosnál kevesebb 3dl tejjel főztem fel. Ha nem elég krémes, laza , 1 narancs kifacsart levével lazítom a krémet.

Csak és, kizárólag fogyasztás előtt töltöm meg a rétes kosarakat a krémmel, másként pillanatok alatt elázik a tészta, meleg kumquat sziruppal tálalom. Isteni!

Ne csomagolj!

Idén karácsonykor is folytatódik a Ne csomagolj! kampány, a természet védelméért

A Greenpeace tavaly kezdte el a Ne csomagolj! mozgalmat, mely a karácsonyi csomagolópapír haszontalan és pazarló mivoltára hívta fel a figyelmet.

Évente 100 000 tonna karácsonyi csomagolópapír fogy Európában, mely közel 600 000 fa kivágását jelenti. Ez pontosan 1,2 milliárd m² papír. Ezzel akár két és félszer be lehetne borítani Budapestet és mindezt csupán azért, hogy ajándékaink pár percig gyönyörű csomagolópapírban pompázzanak – majd a papírok egyetlen mozdulattal kerülnek a szemetesbe.

„Legyen ezentúl más a karácsony! Álljunk máshogy a dolgokhoz.” - áll a mozgalom középpontjában.

A kezdeményezés tavaly indult és 10 nap alatt több százezer emberhez jutott el a Többek között olyan ismert emberek álltak mellé, mint Till Attila, Szabó Győző, Nagy Ervin, Zséda, Zoób Katti, Pataki Ági.

Idén a „ Ne csomagolj” - melynek jelképe a zöld szalag lett- tovább folytatódik.

Kösd át ajándékodat te is egy szimbolikus zöld szalaggal, vagy akár viselheted is a csuklódra kötve. Ezzel fejezheted ki, hogy te nem csomagolsz papírba karácsonykor, így járulva hozzá a fák, a természet megmentéséhez.

Ajándékozzuk meg mi is a természetet!Hiszen léteznek olyan megoldások, melyekkel nem kell újabb fák százezreit kivágni. A meglepetés ettôl még lehet meglepetés. Csak rajtunk áll, hogyan csomagoljuk.

Citromos, serpenyős csirkemáj

Pár hete felcipeltem az alvó-galériámra a Szakácsok könyvét. Amolyan Biblia lett belőle. Minden este átolvasok pár oldalt és próbálom magamba szívni a tudományt. Aki ismeri a könyvet tudhatja, hogy egy jó 3-4 kilós darabról beszélünk, így az esti olvasásaim csak addig tartanak amíg képes vagyok tartani, vagy görnyedni a súlyos Biblia felett. Reggelre aztán próbálom felidézni, mit is szívtam magamba előző este, aztán a benyomások keveredése nyomdokán indulok a konyha felé.

Lehet már említettem, de szakácskönyvből, receptek alapján csak kínok árán tudok főzni. Ihletekből, emlékezetből, vagy improvizálva jóval egyszerűbb. Ez a recept is amolyan útmutató inkább, lehet vele játszani, és én ezt szeretem.

Az utóbbi hetekben nagyon rákaptam a csirkemájra, és mikor a már megint dél van, mit egyek című ismétlődő sztorihoz jutottam gyakorta a friss rántott csirkemáj+ cékla combó lett a nyerő. Vannak napok, amikor százával olvasok recepteket, mégsem tudom mit kívánok, mi esne jól.... most persze biztos sokan furán néznek, hogy az még rendben, hogy az ember néha nem tudja mit kíván, na de hogy pont máj, meg a cékla...no meg aztán gasztro bűnnek is felér ez a rántott dolog, de én azt mondom, ne tagadjuk le, és tagadjuk meg a magyar hagyományos konyha szépségeit... higgyétek el jó választás, tápláló is, meg kímélő is egyaránt, a cékla gyönyöreiről és rák megelőző hatásáról nem is beszélve :).

Megmaradtam a csirkemájnál, de a múlt esti Biblia részlet hatására megvilágosodtam és valami nagyon egyszerű mégis szokatlan párosításban készítettem el a májat. Először is kezdjük ott, hogy a magyarok többsége nem szereti ha egy húst véresre sütnek, következésképpen a májat sem. Pedig az agyon pirított, halovány májdarabok nem éppen a legjobb formájában mutatják be a májat. Ha csak éppen, hogy megpirítjuk kívülről, belül pedig szép rózsaszín marad izgalmas krémes, ízletes, édeskés marad, megtartva a máj minden jóságát. Talán nem is gondolnánk, hogy a közönséges csirkemáj ha jól van elkészítve vetekedhet egy finom kacsamájjal is.

A máj fő kiegészítője ebben a receptben a citrom. Használtam hozzá a levét, a reszelt héját, valamint pár csepp citromos olíva olajat is. A hatás ígérem nem marad el.


Elkészítés:
A csirkemájat körülbelül 2x3cm-es darabokra vágom, összekeverem 2 ek olívaolajjal és felhevített serpenyőben, vagy wokban kis adagonként kisütöm. Úgy forgatom, hogy minden darab, minden oldala megpiruljon, körülbelül 1,5 perc szükséges oldalanként. Azért fontos, hogy ne pirítsuk egyszerre az egész mennyiséget, mert akkor egyrészt a serpenyő is lehűl, másrészt a májdarabok inkább összesülnek, - hirtelen pirított más lesz belőlük, és pont ezt szeretnénk elkerülni - mintsem egyenként megpirulnak. A megpirított darabokat kiszedem papír törlőre. A serpenyőben maradt zsiradékhoz ötöm a csirkealaplevet, a tejszínt, a zúzott fokhagymát, frissem reszelt szerecsendiót, feketeborsot, citrom levét, és reszelt héját., valamint egy kevés reszelt parmezánt( én Grana Padano-t használtam) Forrásig hevítem a mártást majd elzárom alatta a gázt.

Az eredeti recept szerint a citrom reszelt héját beáztathatjuk saját levébe pár órára, majd miután szárazra töröltük, kevés olajon egy serpenyőben fél perc alatt megsüthetjük. Isteni illata lesz, és látványnak sem utolsó a tányéron. Én ez alkalommal a reggeli forgatagomban ezt kihagytam, helyette friss reszelt citromhéjjal szórtam meg az elkészült ételt.

Sós, olívás vízben főtt tésztával tálalom, tetejét friss petrezselyemmel, reszelt sajttal és kevés citromhéjjal szórom meg. Forrón tálalom.

Hozzávalók:
fél kg tisztított csirkemáj
50ml olívaolaj
fél kisméretű citrom facsart levele és reszelt héja
25g parmezán
4 gerezd fokhagyma
fél dl tejszín
őrölt szerecsendió, feketebors
1dl csirkealaplé
petrezselyemzöld

Eredeti recept: Szakácsok könyve

Amszterdam - avagy indonéz konyha európaiaknak

Pár hete egy munka kapcsán Amszterdamban töltöttem a hétvégét. A szokásos látnivalókon kívül persze én rögtön a 'Food' szekciót kezdtem el olvasgatni a Lonely Planetben az odatartó repülőúton. Őszintén szólva feltettem magamnak a kérdést, hogy mit is tudok magamtól a 'holland gasztronómiáról'? Hááát...nem sokat. Az Old Amsterdam és a többi jófajta Gouda-n és a sörökön kívül, bevallom nem sok minden jutott eszembe. De, hogy a sajton kívül mit lehet még itt enni az már nagy kérdés volt számomra.

A holland konyháról azt olvastam kisokosomban, hogy leginkább a gyomor megtöméséről szól... nos ez így önmagában nem túl biztató. Amit az irodalom mégis kiemel azok a következők: Különböző krumplis ételek, mint a stamppot (törtkrumpli), általában más zöldségfélékkel együtt pépesítik, úgy mint kelkáposzta és endívia és ezt sült kolbásszal tálalják. Náluk is népszerű a belga típusú sült krumpli papírtölcsérben majonézzel, szívmelengető utcai eleség a szeles amszterdami estéken.

Mint, nemzeti intézmény említik a haring-et (hering) melyet ecetes hagymával és savanyított uborkával tálalnak, ez igazán friss, gazdag ízvilágú, kellően ruganyos tartással, köze sincs az itthoni hiperekben kapható vödrös borzalmakhoz. A város kikötői mivoltából fakadóan a tenger gyümölcsei is gyakran megtalálhatóak a jobb éttermek étlepján. Amit fontos tudni: a hétfői napon kerüljük a halételeket, a helyiek tapasztalata szerint ekkor már nem friss, a hétvégéről megmaradtat próbálják az éhes ember tányérjára tenni. Desszertek terén az amszterdaimak az appeltaart-ra (almatorta) esküsznek. A népszerű broodjeswinkels vagy broodjeszaken szendvicsbárokban és kisebb pubokban szívesen fogyasztják egy jófajta csésze kávé mellé.

Itt ha egy városlakótól azt kérdezzük, mit ajánl?, milyen helyre menjünk vacsorázni?, szinte kivétel nélkül valamelyik indonéz vagy surinamese (egykori Holland Guyana lakosai) éttermet fogják említeni. A holland főváros lakossága nagyon sokszínű. 47%-uk valamely etnikai kissebbség tagja, kezdve az előbb említett, indonéz, surinami, majd marokkói és török vendégmunkásokon át a kínai és maláj lakosokkal bezárólag. Nem csoda tehát, hogy az étkezési kultúrára is jelentős hatással voltak ezek a népek.
Az egykori holland gyarmatbirodalom fontos kávé, kakaó, cukornád és gyapot ültetvényei virágoztatták fel Suriname-ot. Konyhájukra a Karib térségre jellemző alapanyagok és ízek jellemzőek, némi afrikai és indiai behatással, mely az 1800as években betepelülő afrikai rabszolgák kulturájával gazdagodott. Legnépszerűbbek a gyakran csípős csirkeételek curry formájában, rizzsel, vagy roti-val.

Az indonéz konyha a hollandia gyarmati történelem ízletes öröksége. Számos étel, leginkább már a gyarmatosítás hatásait viseli magán, sem mint tradicionális indonéz étek. Ez itt olyannyira tipikus, helyi, hogyha nincs is bepecsételve az Amszterdamba utazó útlevelébe, mint kihagyhatalan állomás, akár el is gondolkodhatnánk rajta... Honnan a jelentős indonéz jelenlét? A Holland Kelet-India Részvénytársaság tevékenységének beindulásával alapozódott meg Hollandia befolyása Indonéziában a 17. században. A szigetország függetlenségéért folytatott harca majd 4 évig tartott, míg végül csak 1949-ben ismerte el Hollandia függetlenségét. A 20. század első nagy immigrációs hulláma, mely elérte Hollandiát az egykori indonéz gyarmatról származott. Úton útfélen kis nyársakra húzott satay-t és nasi goreng-et árulnak. Akár take away formában, kifőzde jellegű helyeken, de jópár igényes indonéz családok által üzemeltetett autentikus helyet is találunk. Ámbár nem ritka a furcsa keveredés ahol Indonesian-Chineese feliratot olvashatunk, keressük inkább a Chineese nélküli elnevezésű helyeket, és persze azokat amelyek nem panganak az ürességtől. Az sosem jó előjel.

Én sem hagyhattam ki egy indonéz vacsorát. Bár az étterem vendégeinek többsége 2 személyes, egész asztalt beborító indonéz ízletítőt kért(ha jó az étvágyunk, izgalmas és jó ár-érték arányban van, körülbelül 10-12 fajta ételből kapunk ízelítőt, a csípős, kókuszos csirkelevestől kezdve, a rákszirmon át, a satay és gorong különlegességekig.), az én kíváncsiságom sajnos sokkal nagyobb, mint az a mennyiség amit elbírok fogyasztani, így hát azt csak messziről figyeltem. Vacsoratársammal együtt egy csípős zöldséglevest, tavaszitekercset, satayt, nasi goronget és friss chilis salátát ettünk. A tálalás egyszerű és ízléses volt, azonban hiába az indonéz családi vállalkozás, az ízek európai ízlésre lettek hangolva.

Hazatérve bevallom nem hagyott nyugodni, hogy a mogyorós satay-m, amit jó pár éve készítettem utoljára, először még a jóöreg Ázsia Bt. ben vásárolt instant porokból készült páccal, és szósszal is ízletesebb emlékeket hagyott, mint az amszterdami csoda.

Reprodulkáltam tehát immáron poros zacskók nélkül az indonéz stayt-t mogyorós szósszal.

Grillezett csirke nyársak mogyorós satay szósszal

Hozzávalók: (4 személyre)

60dkg csirkemell csíkokra vágva

Pác:

3-4 ek méz

2-3 teáskanál chiliszósz

Mogyorós szósz:

2 ek olaj

2 közepes vöröshagyma

5 gerezd fokhagyma

3-4 ek csirkealaplé

10dkg pirított mogyoró

10dkg darabos mogyoróvaj (crunchy)

1 tk cukor

3 ek édes chiliszósz

1 ek tamarind szósz

4-5 ek kókusztej

1 ek friss gyömbér

Elkészítés:

A csíkokra vágott csirkét pácoljuk be a chiliszóss és méz keverékébe (ízlés szerint még egy kis curryport is tehetünk bele - ez leginkább a maláj staty-ra jellemző). Tegyük a hűtőbe körülbelül 2-3 órára, hogy a pác jól átjárja a húst.

Pácolás után a húst bambusznyársakra húzzuk, melyet előzetesen vízbe áztatunk, hogy nehogy megégjen. Felmelegítünk egy serpenyőt, majd mikor már forró kevés olajat öntünk bele. Ebbe tesszük a nyársra húzott csirkét és hirtelen kisütjük. (Nyáron grillezve a legkiválóbb, de elektromos grillen is elkészíthető). Egy serpenyőben megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, majd később hozzátesszük a fokhagymát is. 1-2 perccel később, ha már üveges a hagymánk hozzáadjuk a friss gyömbért (melyet vékony csíkokra vágunk), tamarind szószt és cukrot. Ezután jön a chili szósz, kókusztej és a csirkealaplé - hagyjuk az egészet összeforrni. Legvégül a pirított mogyorót és a mogyoróvajat adjuk a szószhoz. Botmixerrel simára turmixoljuk. Forrón tálaljuk a csirkenyársakkal.

Hetedhét Pásztortüzek - Erdőbénye

Legkedvesebb portám, a Karádi-Berger borház, imádom ezt a házat, és kiváncsian várom, hogyan sikerül felújítani.


Hommonnánál, a képen látható kedves, őszi csendéletek fogadták a látogatót.

A nyári Bor, Mámor, Bényén fellelkesülve az elmúlt hétvégét is Erdőbényén töltöttük a Hetedhét Pásztortüzek fesztivál alkalmából. Nagyon kedves barátnőm F. családja látott minket vendégül bényei hétvégi házukban. Az előzetes meteorológiai rémhírek ellenére, az idő igencsak kegyes volt velünk a nap nagy részében hét ágra sütött. A környék szebbnél-szebb őszi színekben pompázott, nem győztem kattintgatni, hogy megörökítsem mindezt az utókornak is. A porták , pincék az augusztusi programhoz hasonlóan nyitva álltak, kóstolhattunk friss mustot, a bográcsokban fortyogtak a Sárga Borház étkei, majd később a fúziós bogrács recept-verseny győztese: Lilafüge Fűszeres csirkéje főtt kuszkusszal és aszúba áztatott sárgabarackkal.

Késő délután sikerült egy pincelátogatást tennünk a közeli, bodrogkisfaludi Hudácskó Pincészetben, ahol Magyar Katalin főborász vezetett minket körbe, kóstoltunk jobbnál-jobb borokat és csodás házi túróspitét is. Mindig lenyűgöz, ahogyan nők helytállnak férfiasnak tartott szakmákban. Katalin elmesélte, hogy nővére, és lánya is borász, s bár fia a technikai tudományoknak szentelte életét, kiváló érzékkel kóstolja a borokat - csak benne van a génjeiben. Nem hallottam még nőt borról beszélni, de most bebizonyosodott számomra, hogy milyen kellemes is, ha női érzék, nőiesség párosul ezzel a szakmával. Csak ezután mesélte el öcsém G., aki borásznak készül, hogy hát igazából a világ 3 legnagyobbra tartott borászati szakírója is Nő - ami még inkább megerősített hitemben, hogy Katalinék csodás dolgot visznek véghez nap, mint nap. Azon túl, hogy kiváló szakemberek, szívet melengető szépséggel tudnak a szőlőről, Tokajról és a borról beszélni, szuper vendéglátók is.
A borkóstoló favorit tétele nálam egy 2008as évjáratú félszáraz Sárga muskotály volt, már az illatától is elbódultam, percekig csak szagolgattam, bele sem mertem kóstolni, olyan isteni volt.

A borkóstoló szuper volt, le is ment a nap mire hazaértünk, így kicsit megkésve indultunk fel a Mulató hegyre, ahonnan az emberek leginkább lefelé siettek, mikor mi nekiindultunk. Egy-két villámló, a falut körbe dörgés még nem riasztott el minket, de mikor az utolsó kanyarban, már a rend őrei is az ellenkező irányt javasolták, így irányt változtattunk, de pótolt minket a látvány, amikor már a falu központjából messziről világítottak a csodás pásztortüzek. Az estét tető alatt grillezéssel, jó borokkal, hajnalig tartó beszélgetéssel zártuk.

Jövünk jövőre is!

Fúziós bogrács-recept verseny - Pebre de pollo Tokaj

Az Erdőbénye Fesztivál keretében a szervezők kiírtak egy nagyon izgalmas recept versenyt: Fúziós bogrács-recept versenyt. Az instrukció nagyon egyszerűnek hangzik: olyan ételek receptjeit várják, melyek bográcsban elkészíthetőek és beleillenek egy fúziós konyha ételsorába.

Egy felől szabad kezet kaptunk, másfelől viszont gondos tervezésre és átgondolásra volt szükség. Például sok különleges, az egzotikus konyhákban alkalmazott alapanyag nem feltétlenül viselkedik jól bográcsban. A másik amit az embernek le kell fektetnie önmagában, hogy számára mit is jelent a fúziós konyha. Manapság legtöbbször ázsiai fúziós éttermekkel találkozunk, ami mindenki számára valami nagyon elvadult egzotikumot jelent. Holott a fúzió létrejöhet egy adott ország különböző régiói között, de fúziónak nevezhetjük azt is, ha egy étel elkészítésénél több, egymástól igen eltérő elkészítési módot, lépcsőt alkalmazunk.

Az általam bemutatásra kerülő étel több szinten is fúziós. Alapját egy venezuelai csirke étel adja, melynek története is magában hordozza különböző konyhák elemeit. Ez a fogás Venezuela középső régiójában elterjedt. Elkészítésében nagyon fontos, hogy a hozzávalókat egészben, vagy nagy, látható darabokban adjuk hozzá, garantálva ezzel, hogy mindegyik alkotóelemnek "személyes jelenlétet" biztosítunk. A titok az ízek kontrasztjában keresendő, melyet a kapribogyó, a muskotályos bor,a szegfűbors, mazsola és olajbogyó elegye ad. A középkori spanyol hódítók a dél-amerikai népek asztalára kerülő ételekre is nagy hatással voltak. Az olajbogyó és a kapribogyó jelenléte ebben az ételben is ide vezethető vissza. Míg a szegfűbors az Antillák közelségének köszönhető. A következő lépcsőben magyar hatások érték az ételt, hegyes erőspaprika, valamint Béres 2007es évjáratú Sárgamuskotály formájában.

Hozzávalók (8 személyre):

8-10 egész csirkecomb, lebőrözve, alsó-felsőcombra szétvágva

1 dl olaj

1/2 kg hagyma, vastag karikákra vágva

1/2 kg piros húsú és zöld paprika vegyesen, karikákra vágva

1 kg kemény paradicsom vastag szeletekre vágva

1 bögre kapribogyó

1 bögre zöld olajbogyó

10 db szegfűbors

1 bögre mazsola, muskotályos borba áztatva

4 dl muskotályos bor

2 ek mustár

3 gerezd fokhagyma

só, bors ízlés szerint

Elkészítés:

A felmelegített olajban lepirítjuk az előre fokhagymával bedörzsölt csirkecombokat, mikor már aranybarna és kezd leragadni sózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk a karikára vágott hagymát, paradicsomot, paprikákat, és erős paprikát - együtt pároljuk5 percig. Ezután a borban áztatott mazsolát, kaprit, és olajbogyót, valamint a szegfűborsot adjuk hozzá, lefedve további 10 percig pároljuk. Végül a bort és a mustárt adjuk az ételhez, majd körülbelül 5 percig, vagy addig főzzük amíg a leve besűrűsödik. Utolsó kóstolásnál még után sózhatjuk. Friss főtt rizzsel tálaljuk.

VKF - Szőlős, mogyorós clafoutis

Ez a vasárnapi édesség a VKF apropójából készült. Az ősz, a szüret egyértelmű favoritja a szőlő. A piacokon is ebből a gyümölcsből találni a legtöbbfélét, így az sem volt kérdéses, hogy az alkalomra készülő édességnek szőlő legyen a főszereplője. Másik fontos hozzávalója a mogyoró, ami szerintem nagyon finom süteményekben, és mikor meleg mogyoró illat tölti be a lakást, az már olyan otthon bevackolós, jön az ősz hangulat. Ez a hétvége persze még jobban alakult, vasárnap hét ágra sütött a nap, kirándulni voltunk - oda vittük magunkkal az elkészült clafoutis-t desszertnek.

Szőlős, mogyorós clafoutis
Először egy clafoutis masszát készítünk, frissen darált mogyoróval, majd egy serpenyős szőlő készül. A massza elkészítése majdnem bögrés sütemény, nagyon egyszerű.

Hozzávalók - clafoutis - 6 személyre
fél bögre cukor - 10dkg
fél bögre tejszín
fél bögre darált mogyoró
2 tojás szétválasztva
2 csapott ek szoba hőmérsékletű vaj
1 ek liszt
1/3 vanilíiarúd kikapart magja
csipetnyi só

Hozzávalók - serpenyős szőlő
1 bögre muskotályos szőlő (piros, zöld vegyesen)
2 tk vaj
2 ek méz
+ a vaníliarudat beledobjuk miután kikapartuk a magját, ez isteni illatot és ízt kölcsönöz neki

A massza elkészítése: a cukrot, vajat és tojássárgáját habosra keverjük., belekaparjuk a vaníliamagokat. Majd a tejszínt apránként beleengedjük. Egy másik tálba a száraz alapanyagokat összekeverjük, majd fokozatosan beleadagoljuk a tojásos masszába. A tojásfehérjét kemény habbá verve adjuk hozzá.
A sütőt ezalatt 180 fokra melegítjük, előkészítjük a szufléformákat, beledobunk, egy-egy apró kocka vajat. 3/4ig töltjük a formákat.

A serpenyős szőlőhöz összeolvasztjuk a vajat és a mézet. A megmosott, félbevágott szőlőszemeket kb 5-7 percig alacsony lángon pároljuk a keverékben. Félidőben beledobhatjuk a vaníliarudat is. Az elkészült, félbevágott szőlőszemekből 4-5 darabot teszünk mindegyik formába. 25-30 perc alatt készre sütjük.

Azonnal fotózzuk, mert pillanatok alatt összeesik ;)

Lila Projekt

Ma reggeli piacozásomat már nagyon vártam. Vártam azt a nyár végi, ősz köszöntő állapotot amikor szerintem a legszínesebb a piac és a legnagyobb a választék, nem mellékesen pedig szerintem ilyenkor lehet a legracionálisabb áron hozzájutni sok terményhez.

Találtam egy kedves, idős bácsit is aki saját tojást és házi készítésű mangalica szalonnát, kolbászt és szalámit árul. Imádok rábukkanni ilyen kincsekre, a nagy városi forgatagban. A tojás problémámat talán el sem kéne kezdenem most feszegetni, mert olyankor mindig nagyon ideges leszek. Ha nem kapok otthonról, vidékről tojást, akkor itt a fővárosban képtelen vagyok rendes tojást vásárolni. Nem fér a fejembe, hogy a nagy hiperekben, vagy akár a kisebb, igényesebb szupermarketeket is említhetem, hogy lehet az, hogy miután már itthon is kötelező a dobozon feltüntetni a tyúk tartásának körülményeit, arról nem is beszélve, hogy hányat látták Jamie Oliver: A nagy csirke-show című műsorát, még mindig 90% csak ketreces tartású tyúk tojását forgalmazzák. Lényeg, a lényeg a Fehérvári úti piacon keressétek az emeleten a jobb felső sarokban a bácsit nála jó minőségű, friss tanyasi tojást kapni. A rántotta, a palacsinta tészta összehasonlíthatatlanul szebb színű, napsárga lesz, és ennek kéne természetesnek lennie.

Bevásárlásom másik fénypontja az volt, mikor felfedeztem magamnak hogy a lila szín mennyi csodás árnyalata fellelhető az évnek ebben a szakában zöldség és gyümölcs formájában. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, amikor a megszokott 12 színű zsírkréta készlet helyett, most egy 54 színűből választhat. A szerzeményekkel én a blogomat színezem ki most. Így került a kosaramba a lila-rózsaszín friss, fejtett bab, muskotályos szőlő, füge és padlizsán is.

Az első lila terményekből egy könnyű salátát készítettem ebédre.

Márványsajtos-fügés-szőlős saláta
Hozzávalók 2 személyre:
10dkg márványsajt (gorgonzolával még jobb)
fejenként két kisebb füge
1 fürt szőlő
3 marék madársaláta
olívaolaj
balzsamecet
só
bors

Jól áll még neki pár szem pirított dióbél is.

Nyár vége a kertben - képekben

"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak."

Marcipános, fahéjas muffin szilva kompóttal

A sütögetés jó vasárnap esti elfoglaltság. Nemrég kaptam meg legújabb szakácskönyv szerzeményemet az ikonikussá vált Ottolenghi londoni étterem tulajdonosai által szerzett könyvet. Nagyon rég vártam már ezt a könyvet, egyrészt mert szerintem a friss alapanyagokat zseniálisan kombinálják, másrészt pedig lucullusi vacsorákra hasonlító tálalásuktól eláll a szavam, s szerencsére ez a látvány a könyvön is átjön.

Alapvetően a muffinokhoz furán viszonyulok, egyrészről unalmasnak találom őket, egy időben a Stahl-féle főző műsorokban sorra csak muffin készült, ez Nálunk otthon emiatt szállóigévé is vált. A friss muffin illatát azonban nagyon szeretem, különösen ha intenzív fűszerekkel turbózom fel. Egyébként rengeteg nehéz, rossz egyensúlyú tészta recepttel találkoztam már, arról nem is beszélve, hogy legtöbbjük másnapra már ehetetlen - ezt nagyon jól lehet ellensúlyozni a gyümölccsel a tésztában, vagy akár mellé tálalva is.

Tegnap este egy Ottolenghi-féle muffin receptet reprodukáltam, és nem bántam meg. Már a hozzávalókból is látszik, hogy nagyot nem bukhatunk vele. Csupa illatos és tartalmas hozzávalóból készül. Ami a csavar benne, hogy a muffin mellé készül egy sütőben sült szilva kompót. Ebből egy kis mennyiséget használunk fel a tésztába a többit a kész muffinok mellé kanalazzuk. A muffin készítése nagyon egyszerű: Nincs mást tennünk, mint külön összekeverjük a folyékony alkotóelemeket, külön a szárazat, majd ez utóbbit egy spatulával gondosan belekeverjük a nedves egyvelegbe. Majd muffin formába töltjük, és 25-30 perc alatt készre sütjük.

Hozzávalók:
480g liszt
1 tk. sütőpor
1/2 tk. szóda-bikarbóna
1 tk. őrölt fahéj
csipetnyi só
200g cukor
2 házi tojás
110g sótlan vaj, megolvasztva
280ml tej
2 narancs reszelt héja
120g marcipán reszelve
porcukor a tálaláshoz

Szilva kompót:
700g szilva, megmosva, negyedekre vágva
60g cukor
1 fahéj rúd, vagy őrölt fahéj

Öcsi egyél! - saláta

Öcsém G. Borásznak készül. Imád enni, de a hétköznapokban egyszerűen lusta magát megfelelően táplálni. Amíg tart az otthoni koszt, addig eszik rendesen , ha kedd-szerda táján már nincs több a Mami főztjéből beköszönt a fényevés... én csak így hívom, egyszerűen nem látom, mi mást ehet...

persze megértem én egy egyetemista pörgős életébe hol fér bele a srácokkal üssünk össze egy lecsót lyukas órában?...inkább veszünk 4 zsemlét meg 10dkg sonkát.... mert sok egyetemista, főleg a srácok tényleg ezt teszik, ha nincs aki kinevelje belőlük, de leginkább eléjük tegye a rendes kosztot. A menzát nem ismerik, szerintem még az épületet sem látták a Campuson. pfff... Tele lehet a hűtő szebbnél, szebb gyümölcsökkel, nem fogy. Persze ha előző este megmosom, szépen bedobozolom, netalán még egy neon színnel világító kedves kis post-it-et is rábiggyesztek, na akkor működik a dolog! Kiderül, minden a tálaláson múlik.

Az úgy történt, hogy ma reggel mikor G.-vel együtt kávéztunk megkérdeztem, mi a napi terv? Hány előadás lesz? és persze mit fog enni? mégis hogy képzelte?
- Elviszi azt az egy körtét és almát amit már kikészítettem, aztán talán megken 1 szendvicset dulce de leche-vel, nem is értem... Ma megkóstoltam a kenyerét, valami borzalmasan édes, én csak édességben kedvelem, de egye fene... és még mit? kérdezem, miután elmondja hogy 9től 6ig lesz bent. Az akárhogy is nézem egy 21 éves srác életében legalább 2-3 étkezést jelentene, legalábbis ahogy G.-t ismerem, aki ha ideje van és épp otthon van, legjobb szórakozása, hogy másfél óránként beáll a hűtőbe és eszik...

Ekkor hagytam fel az elméletek gyártásával, és elhatároztam mától nemcsak gyümölcsöt csomagolok neki, hanem ebédet is. Nem tagadom anyáskodó típus vagy. Néha elegem is van magamból emiatt, de nem nézhetem, hogy a velem egy háztartásban élő öcsém a nap nagy részében zsemlén és felvágotton éljen. Majd én megreformálom a dolgot. Biztos cikizni fogják először a haverok, aztán majd belekuncsorognak a dobozba. Aztán ki tudja?... lehet mellék állásban reggelente ebéd dobozokat fogok gyártani fiatal borász tanoncoknak, öcskös meg értékesít :) - hm? , nem is rossz ötlet!

Öcsi egyél! - saláta

Hozzávalók:
2 marék rukkola és bébicékla levél vegyesen
5 dkg füstölt hering
1 tojás keményre főzve
1 alma
1 tk mustár
citromos olíva olaj vagy olíva és citrom leve
fehérborecet
só, bors

Csomagoltam még neki 2 szelet barna kenyeret. körülbelül 10 percembe telt összeállítással, tojásfőzéssel, csomagolással együtt.

Bor, Mámor, Bénye - rég volt - beszámoló képekben

Az utóbbi hetek kicsit összesűrűsödtek, sok mindennel megcsúsztam többek között beszámolni arról a csudajó szombatról amit Erdőbényén töltöttünk közel egy hónapja. Környezetem apraját-nagyját sikerült besóznom, hogy ide jönni kell, még én sem tudom milyen lesz, de biztos jó... És nem tévedtünk. A helyiek és bloggerina szervezők igazán kitettek magukért.
Egy egyedülálló kezdeményezés részesei lehettünk, amely a jót, az igazat, az értékeset, az eredetit szeretné feléleszteni és életben tartani.

A legemlékezetesebb porták, pincék a következők voltak számomra: a Béres Szőlőbirtok és Pincészet - ahol jó látni, hogy létre lehet hozni egy igazán modern, 21. századi elvárásoknak megfelelő, mégis a helyi adottságokat és légkört tiszteletben tartva valami maradandót alkotni. Nem mellékesen itt fogyasztottuk el fantasztikus ebédünket is Sándor Tamás jóvoltából, aki nem mellékesen a Bükki Sajt manufaktúra tulajdonosa is amellett, hogy kitűnő szakács mesterségéről is tanúbizonyságot tett. Ízletes, friss sajtokat is kóstoltunk, persze pár darabot magunkkal is vittünk, hogy tovább tartson a varázs. A program része volt még a sajt bemutatóval egyebekötött előadás is, de arról sajnos már lemaradtunk.

Ezek után időnk nagy részét a Homonna birtokon töltöttük. A porta több szintes, teraszos kialakítása rögtön levett a lábamról, nem beszélve a hatalmas levendula bokrairól. Fotózni esélyem sem volt, a birtok egész nap tele volt, hömpölyögtek a látogatók, de ez is csak azt mutatta milyen nagy volt az érdeklődés.

Naplemente környékén az étvágyunk újra megjött, ekkor vetettük be magunkat a Karádi-Berger pincészet által ideiglenes jelleggel megnyitott romkocsmába, ahol a kiváló borok mellett az Őskaján étterem lelkes francia tulajdonos-séfje alkotott az alkalomhoz illő borkorcsolyákat.

Az estét jazz és mókás-zenés műsorok zárták.

Egy szó, mint száz nagyszerű program volt, jövőre is jövünk, de még előtte megyünk az október 10.-én a Hetedhét Pásztortüzek rendezvényre, és elbúcsúztatjuk a nyarat....

Aki nem hiszi, járjon utána...