Nyár vége a kertben - képekben

"Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak."

Marcipános, fahéjas muffin szilva kompóttal

A sütögetés jó vasárnap esti elfoglaltság. Nemrég kaptam meg legújabb szakácskönyv szerzeményemet az ikonikussá vált Ottolenghi londoni étterem tulajdonosai által szerzett könyvet. Nagyon rég vártam már ezt a könyvet, egyrészt mert szerintem a friss alapanyagokat zseniálisan kombinálják, másrészt pedig lucullusi vacsorákra hasonlító tálalásuktól eláll a szavam, s szerencsére ez a látvány a könyvön is átjön.

Alapvetően a muffinokhoz furán viszonyulok, egyrészről unalmasnak találom őket, egy időben a Stahl-féle főző műsorokban sorra csak muffin készült, ez Nálunk otthon emiatt szállóigévé is vált. A friss muffin illatát azonban nagyon szeretem, különösen ha intenzív fűszerekkel turbózom fel. Egyébként rengeteg nehéz, rossz egyensúlyú tészta recepttel találkoztam már, arról nem is beszélve, hogy legtöbbjük másnapra már ehetetlen - ezt nagyon jól lehet ellensúlyozni a gyümölccsel a tésztában, vagy akár mellé tálalva is.

Tegnap este egy Ottolenghi-féle muffin receptet reprodukáltam, és nem bántam meg. Már a hozzávalókból is látszik, hogy nagyot nem bukhatunk vele. Csupa illatos és tartalmas hozzávalóból készül. Ami a csavar benne, hogy a muffin mellé készül egy sütőben sült szilva kompót. Ebből egy kis mennyiséget használunk fel a tésztába a többit a kész muffinok mellé kanalazzuk. A muffin készítése nagyon egyszerű: Nincs mást tennünk, mint külön összekeverjük a folyékony alkotóelemeket, külön a szárazat, majd ez utóbbit egy spatulával gondosan belekeverjük a nedves egyvelegbe. Majd muffin formába töltjük, és 25-30 perc alatt készre sütjük.

Hozzávalók:
480g liszt
1 tk. sütőpor
1/2 tk. szóda-bikarbóna
1 tk. őrölt fahéj
csipetnyi só
200g cukor
2 házi tojás
110g sótlan vaj, megolvasztva
280ml tej
2 narancs reszelt héja
120g marcipán reszelve
porcukor a tálaláshoz

Szilva kompót:
700g szilva, megmosva, negyedekre vágva
60g cukor
1 fahéj rúd, vagy őrölt fahéj

Öcsi egyél! - saláta

Öcsém G. Borásznak készül. Imád enni, de a hétköznapokban egyszerűen lusta magát megfelelően táplálni. Amíg tart az otthoni koszt, addig eszik rendesen , ha kedd-szerda táján már nincs több a Mami főztjéből beköszönt a fényevés... én csak így hívom, egyszerűen nem látom, mi mást ehet...

persze megértem én egy egyetemista pörgős életébe hol fér bele a srácokkal üssünk össze egy lecsót lyukas órában?...inkább veszünk 4 zsemlét meg 10dkg sonkát.... mert sok egyetemista, főleg a srácok tényleg ezt teszik, ha nincs aki kinevelje belőlük, de leginkább eléjük tegye a rendes kosztot. A menzát nem ismerik, szerintem még az épületet sem látták a Campuson. pfff... Tele lehet a hűtő szebbnél, szebb gyümölcsökkel, nem fogy. Persze ha előző este megmosom, szépen bedobozolom, netalán még egy neon színnel világító kedves kis post-it-et is rábiggyesztek, na akkor működik a dolog! Kiderül, minden a tálaláson múlik.

Az úgy történt, hogy ma reggel mikor G.-vel együtt kávéztunk megkérdeztem, mi a napi terv? Hány előadás lesz? és persze mit fog enni? mégis hogy képzelte?
- Elviszi azt az egy körtét és almát amit már kikészítettem, aztán talán megken 1 szendvicset dulce de leche-vel, nem is értem... Ma megkóstoltam a kenyerét, valami borzalmasan édes, én csak édességben kedvelem, de egye fene... és még mit? kérdezem, miután elmondja hogy 9től 6ig lesz bent. Az akárhogy is nézem egy 21 éves srác életében legalább 2-3 étkezést jelentene, legalábbis ahogy G.-t ismerem, aki ha ideje van és épp otthon van, legjobb szórakozása, hogy másfél óránként beáll a hűtőbe és eszik...

Ekkor hagytam fel az elméletek gyártásával, és elhatároztam mától nemcsak gyümölcsöt csomagolok neki, hanem ebédet is. Nem tagadom anyáskodó típus vagy. Néha elegem is van magamból emiatt, de nem nézhetem, hogy a velem egy háztartásban élő öcsém a nap nagy részében zsemlén és felvágotton éljen. Majd én megreformálom a dolgot. Biztos cikizni fogják először a haverok, aztán majd belekuncsorognak a dobozba. Aztán ki tudja?... lehet mellék állásban reggelente ebéd dobozokat fogok gyártani fiatal borász tanoncoknak, öcskös meg értékesít :) - hm? , nem is rossz ötlet!

Öcsi egyél! - saláta

Hozzávalók:
2 marék rukkola és bébicékla levél vegyesen
5 dkg füstölt hering
1 tojás keményre főzve
1 alma
1 tk mustár
citromos olíva olaj vagy olíva és citrom leve
fehérborecet
só, bors

Csomagoltam még neki 2 szelet barna kenyeret. körülbelül 10 percembe telt összeállítással, tojásfőzéssel, csomagolással együtt.

Bor, Mámor, Bénye - rég volt - beszámoló képekben

Az utóbbi hetek kicsit összesűrűsödtek, sok mindennel megcsúsztam többek között beszámolni arról a csudajó szombatról amit Erdőbényén töltöttünk közel egy hónapja. Környezetem apraját-nagyját sikerült besóznom, hogy ide jönni kell, még én sem tudom milyen lesz, de biztos jó... És nem tévedtünk. A helyiek és bloggerina szervezők igazán kitettek magukért.
Egy egyedülálló kezdeményezés részesei lehettünk, amely a jót, az igazat, az értékeset, az eredetit szeretné feléleszteni és életben tartani.

A legemlékezetesebb porták, pincék a következők voltak számomra: a Béres Szőlőbirtok és Pincészet - ahol jó látni, hogy létre lehet hozni egy igazán modern, 21. századi elvárásoknak megfelelő, mégis a helyi adottságokat és légkört tiszteletben tartva valami maradandót alkotni. Nem mellékesen itt fogyasztottuk el fantasztikus ebédünket is Sándor Tamás jóvoltából, aki nem mellékesen a Bükki Sajt manufaktúra tulajdonosa is amellett, hogy kitűnő szakács mesterségéről is tanúbizonyságot tett. Ízletes, friss sajtokat is kóstoltunk, persze pár darabot magunkkal is vittünk, hogy tovább tartson a varázs. A program része volt még a sajt bemutatóval egyebekötött előadás is, de arról sajnos már lemaradtunk.

Ezek után időnk nagy részét a Homonna birtokon töltöttük. A porta több szintes, teraszos kialakítása rögtön levett a lábamról, nem beszélve a hatalmas levendula bokrairól. Fotózni esélyem sem volt, a birtok egész nap tele volt, hömpölyögtek a látogatók, de ez is csak azt mutatta milyen nagy volt az érdeklődés.

Naplemente környékén az étvágyunk újra megjött, ekkor vetettük be magunkat a Karádi-Berger pincészet által ideiglenes jelleggel megnyitott romkocsmába, ahol a kiváló borok mellett az Őskaján étterem lelkes francia tulajdonos-séfje alkotott az alkalomhoz illő borkorcsolyákat.

Az estét jazz és mókás-zenés műsorok zárták.

Egy szó, mint száz nagyszerű program volt, jövőre is jövünk, de még előtte megyünk az október 10.-én a Hetedhét Pásztortüzek rendezvényre, és elbúcsúztatjuk a nyarat....

Aki nem hiszi, járjon utána...

Őrség a mi második otthonunk - nyáron

Ezen a nyáron kegyes volt hozzánk az idő, és a programjainkat is tudtuk úgy szervezni, hogy sok idő jusson az Őrségre. Egyre többet hallani erről a vidékéről az országnak, de szerencsére azért a Balaton környéki Zimmer Frei hangulat még nem érte el, megőrizte ártatlanságát. A falvak utcáin sétálva minden portáról kap pár kedves szót az arra látogató. Ha pár napon belül másodjára is arra járunk, már ismerősként üdvözölnek és biztosan kapunk pár szem még nap meleg paradicsomot, vagy friss tojást.
A vidék természeti- szépségei és kincsei egy gasztro szem számára feledhetetlen Kánaánt jelentenek. És aki nem rest felhúzni a gumicsizmát, kézbe venni egy kosarat és egy jófajta kést, az biztos lehet benne hogy számtalan csemegére lel az erdők mélyén, mezőkön. A gyűjtögető életmódot azonban tanulni kell. Nem egyszer fordult velünk elő az idén is, hogy elindult a gombászat terén jártas, a gombafajtákat biztos tudással ismerő édesanyámmal a mezőn át az erdőbe. Szembe jött "a Robi' kismotorral, hátul kosarából majd kihullt a több kiló vargánya. Megörültünk, hogy - akkor biztos tele az erdő, Robiék ma tuti vargánya pörköltet esznek, uccu neki a mi kosarunk is tele lesz!. Nem így lett... Ilyet ugye nem kérdez az ember lánya, hogy más hol szedte a vargányát, mert ugyebár fél aranyról beszélünk. Mindenkinek megvan a maga titkos lelőhelye, ami apáról-fiúra száll, vagy több tíz év tapasztalatából fakad. Ilyenkor csak mosolygunk a szembejövőre és ácsingózva nézünk kosara után, bízva a legjobbakban. Miután nem élünk itt, se nem járunk ide több, mint 25 éve a kosár tartalma csak a képen látható pár szem gombára korlátozódott.
De!, felfedeztük, hogy tele a mező vad kakukkfűvel, amelyből egész télire betározható mennyiséget tudunk learatni. Így frissen egyrészt nagyon dekoratív, főleg ha virágzás idején csípjük el. Nagyon jól feldobhatunk vele grillezett húsokat, sült zöldséget, de a vargányához is nagyon jól megy pár friss levélke.
A már fent említett gombászásunk csekély eredményét azért nem szerettük volna veszni hagyni, ha már nem lett belőle se pörkölt, se leves egy kis esti grillezés előtti előételt rittyentettem belőle. A vargánya mellet, pár apró szem szegfűgomba (Őrségben: tyúkgomba néven ismert). Ez utóbbit ha 2 maroknyi már van belőle mi leginkább frissen egy vasárnap reggeli hagymás rántottában szeretjük.
Most a két gomba keverékét futtattam meg olíva olajon (jófajta vajon is lehetne, nekem az most nem volt), de tényleg csak kb. 3 percig, mert nagyon hamar összeesik és semmi nem marad belőle, nem lesz mire ráharapnunk. Sózzuk, borsozzuk. Eközben pár szelet kis kenyeret beteszünk a sütőbe, hogy megpiruljon, megdörzsölhetjük egy kis fokhagyma gerezddel a szeleteket, de csak épp, hogy... A gombára friss kakukkfű levélkéket szórtam, és egy citrom héjából reszeltem 2-3 húzásnyit a reszelőn, ez nagyon jó friss illatot ad az ételnek.

Melegen, rögtön tegyük a kenyérkékre a gombát, gyorsan koccintsunk egy jó pohár hideg száraz fehérborral, és jó étvágyat!

Venezuela: a Karib térség legjobban őrzött titka I.

1. rész: A trópusi Caracas

... a fő cím a venezuelai turisztikai hivatal jó pár évvel ezelőtti kampányának szlogenje, de mondanivalója ma is aktuális. A legtöbb ide látogató azt tudja Venezueláról, hogy gazdag kő olajban és esetleg már hallott Isla de Margaritaról, a Karib tengerben megbúvó paradicsomi szigetről. Az igazság az, hogy valójában sokkal többet nem is próbál elhinteni magáról az ország, hacsak nem közvetve szélsőséges politikai vezetéséről szólnak nemzetközi orgánumok.

Az ember amikor megérkezik az országba az első kép elég szomorú és lesújtó: ahogy a repülő leszálláshoz közeledik a Simon Bolivar nemzetközi repülőtérre, amit először látunk a hegyoldalt elborító bádog tákolmányokból álló vég elláthatatlan nyomor negyed. A fővárosba; Caracasba vezető autóút a hegyeken keresztül is hasonló látványt nyújt.
Caracas belső képe azonban már a címben is említett rejtett szépséget tárja fel. A város az ország északi részén egy hegyek által övezett a Karib-tengerhez közel fekvő völgyben 760–910 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Az enyhe éghajlatú völgyet tengertől egy 2600 m magas hegylánc, a Cerro Avila választja el. Az Avila a város egyik jelképe is, az esetek nagy részében ködbe burkolódzó hegycsúcs festői hátteret nyújt a város képének. A hegy területe nemzeti park is, a város lakók előszeretettel járnak ide hétvégente piknikezni, kirándulni és a futók nagy kedvence is. A belváros is igazi trópusi képet mutat, harsány zöldek, sárgák bujasága mindenütt. A hihetetlen gazdag flóra és fauna azonnal elvarázsolja az ide érkezőket. A kisebbfajta dzsungelnek tűnő kertek, parkok a legkülönfélébb madár hangoktól hangosak, ha szerencsések vagyunk, és kitartóan kémlelünk egy-egy lomb koronát érdekes fajokat láthatunk. A falakon apró gekkók futkároznak, legnagyobb meglepetésemre pedig - az eddig számomra tipikus európai állat - a mókus is nagy számban kergetőzik a város hatalmas lombos fáin.

Ami az egyik legszimpatikusabb az a venezuelai kertek növényzete. Itt nyoma sincs az európai értelembe vett virágoskerteknek, formára metszett bokroknak. Ezen a trópusi éghajlaton a legkülönfélébb bromélia félék, pálmák, orchideák és kaktuszok ős honosak. Az utak mentén szelíd gesztenyefa méretű mango- és kedvenc gyümölcsöm; a parchita fák (parchita :a maracuja, másutt passion fruit néven ismert gyümölcs helyi változata. Külseje sárga, maga a gyümölcs jóval nagyobb, szemei pedig lédúsabbak, mint apró lila rokonainak. ) sorjáznak. A kertek errefelé mini dzsungelekre hasonlítanak, sűrűségük miatt, hűsítik a házak falait nem utolsó sorban pedig elrejtik az ingatlanokat a betolakodó tekintetektől.

Szállodánk dolgozói a lobbyba készülő virág kompozíciók alapanyagait maguk termelik, egész flamingó virág "iskolájuk" volt, papagájvirág sövények és banán pálmák. Ezenkívül maguknak termesztik a gyógyászatban és szépségápolásban is előszeretettel alkalmazott Aloé Vera-t és fűszernövényeket is.

Fényképeim, élményeim és tapasztalataim még feldolgozás alatt állnak, de szeretném apránként bemutatni ezt a számomra igen kedves és különleges országot, ahol kamaszkorom egy meghatározó évét töltöttem, és amihez oly sok kedves emlék és ember köt, és miattuk időről-időre visszatérek.

Folyt.köv.

Könnyű nyári vacsora

Füstölt vörös tonhal, grapefruittal marinálva - grapefruitos, mézes saláta

Vacsorázzak? - Ne vacsorázzak? - ez nálam állandó dilemma, ugye mindig halljuk a különböző dietetikusok, mindenféle életmódszakértők okosságait ez ügyben, intelmeket az este 6 után evésről, a nehéz alvásról stb. Nem is az elhízás izgat valójában, hanem a tény, hogy mire az ember egy este hazaér, hulla fáradt, adott esetben ez az egyetlen étkezés a napon amit a párjával, családjával tölthet, azt csak jó lenne egy szépen megterített asztal mellett, nagyokat beszélgetve, csemegézve eltölteni. Arra persze figyelhetünk, hogy mi kerüljön az asztalra: pörkölt és tésztafélék helyett, inkább salátákat, halakat, sajtokat eszegetünk. Próbálunk valami nem túl nehezet, de előfordul, hogy egy jó kis kacsatepertőkrémes kenyeret, jófajta kolbászt, szalámit még megeszünk, mit sem törődve a kalóriákkal. Mi ilyenkor jobban is kívánjuk a hideget, esetleg egy-egy tojást sütünk, vagy spanyol tortilla féléket zöldségekkel, éppen ami akad a tradicionális hagymás-krumplistól kezdve, a cukkinison át, a kelkáposztásig.

Tegnap hazafelé a munkából szembejött velem egy nagyon jópofa kinézetű, és különösen friss saláta, így velem jött vacsorára. A salátát pontosan még most sem tudtam meghatározni, ugyanis a boltban a kasszánál, kisebb fennakadást okoztam a választásommal - ezen már meg sem lepődöm, hogy mindig sikerül olyas valamit levenni a polcról amit a bolti alkalmazottak még csak nem is láttak, a pénztárosok meg gyakran mosolyogva kérdezik: - Ezt meg hol találtad? Ilyenünk is van? . A salátám ára egy papír fecnire volt kiírva, a neve pedig R betűvel kezdődött, de nem volt olvasható, a pénztáros hölgy és a sorban állók különböző tippeket kiabáltak be, kezdve a rukkolától, a madár salátáig, hogy mégis mit emelhettem ki a zöldséges pultból, igazán élvezetes volt ez az esti közösség formáló zöldség Ki mit tud? Végül tölgy salátának adták el, de szerintem ez nem az, mert a tölgy saláta levelei nem ilyen kis hegyesek, szúrósak, csak annyi a hasonlóság, hogy nem képez fejet, hanem a levelek külön nőnek a tőből. Ha valaki pontosabb felvilágosítást tud adni, azt nagyon megköszönöm :)

Minden esetre a vacsorához nagyon jó volt. A megmosott leveleket kicsit széttépkedtem, mert elég hosszúak, majd egy fél grapefruitot gerezdjeire szedve hozzádaraboltam. Citromos olíva olajjal meglocsoltam, és egy evő kanál mézzel, majd egy szórásnyi sóvirágot hintettem rá. Étkezésig egy fél óráig a hűtőben az ízek jól összeérnek, az ismeretlen saláta pedig az eredeti szúrós mivoltát elvesztve finoman megpuhul, de még mindig friss és ropogós marad. A füstölt tonhal szeleteket én háromszögekbe daraboltam, egy tálra fektettem, és egy fél grapefruit levével jól megöntöztem, és tényleg csak pár cseppet tettem az új kedvenc - citromos olívaolajból. Ennek is körülbelül fél óra elég a hűtőbe. Ez idő alatt a grapefruit leve, megédesíti a halat, és kicsit kivon az eredetileg talán kicsit túl sós, agresszív füstös ízből. A párosítás pedig isteni. Pirítóst ettünk mellé.