Nyáridéző hal-vacsora

Ezt az ételt leginkább nyáron szoktuk készíteni, fóliában grill rácson. Most ezt amolyan

" naptáncnak" szánom, hátha elég csalogató ötlet és az időjárás is hamarosan nekünk kedvez.

Almával-hagymával párolt hal fóliában

Fehér húsú tengeri halat válasszunk ehhez az ételhez. Mostanában tele vannak a boltok a Pangasius filével, ami sokakat megtévesztően igazából nem is tengeri, hanem Ázsiában honos folyami, édesvízi hal - én ezt nem igazán kedvelem, nekem túl zsíros, inkább válasszunk lepényhalat, vagy tonhalat.

A hal szeleteket sózzuk, borsozzuk, vékonyan kenjük meg egy kis csípős dijoni mustárral és megszórjuk egy kis curry fűszer keverékkel. Egyrészt nagyon szép színt ad az ételnek, másrészt pedig nagyon jól passzol az édeskés alma és hal hús mellé, jól összeköti az ízeket. Ha csak a színhatást szeretnénk elérni, használhatunk egy kevés kurkumát is a curry helyett, és a só, bors mellé, chiliporral, őrölt gyömbérrel is izgalmas íz kombinációt érhetünk el. Szép szeletekre vágott almát, és felkarikázott hagymát helyezünk a hal szeletek tetejére, és fóliába tekerjük. Amint a hal hús kifehéredett már kész is. Sütőben ez maximum 10 perc, kültéri grill rácson 10-15 perc alatt elkészül.

Nyári tipp: ha megjelenik az első nyári alma, azokat a kis apró, enyhén savanykásak, próbáljuk ki azzal, isteni - körtével sem utolsó. Majonézes burgonyasalátával az egyik legszuperebb kerti-party fogás, amit ismerek.

Ananászos máj curry - linguine-vel

A csirke máj iránti rajongásomnak már hangot adtam egy korábbi bejegyzésben is.
Ezúttal F. barátnőm - Főzzünk abból ami a konyhában van - indíttatásból jött kreációját használtam fel alapötletként. F. eredeti receptjében csirke szívet használt, ami nagyon finom volt, ajánlom mindenkinek. Ha azonban nincs szívünk, illetve kevesebb időt szánunk a főzésre - a szívnek időt kell adni, hogy megpuhuljon, és folyamatos figyelmet, a folyadék pótlás végett - a csirke máj szuper hellyettesítő. Bevallom nem nagy hókuszpók, ez is az egyszerű, de nagyszerű ételek kategóriájába tartozik. Kevés salottahagymát dinsztelünk, majd rátesszük a csirke májat. Kicsit lepirítjuk, majd felengedjük egy kis csirkehús alaplé és ananászlé keverékével, ebben pár perc alatt puhára pároljuk. Sóval, frissen őrölt fekete borssal, és curry fűszer keverékkel ízesítjük. Legvégül egy utolsó rottyanás erejéig hozzáteszünk kockára vágott ananászt, és ha szép sárga ételt szeretnénk, még egy kis kurkumával hintjük meg a ragu tetejét. Ha krémesebbre szeretnénk, bár az alaplé és ananászlé keveréke szép selymes kettőst alkot, fejenként 1 nagy evőkanál tejszínt hozzáadhatunk. Al dente-re főzött linguine-vel tálalom.

Egy hosszú nap után, szuper feltöltős vacsora.

Kumquat kísérlet

Pár hete a szofisztikáltabb zöldség és gyümölcs kínálattal rendelkező üzletekben megjelent a legkisebb citrusfajta a kumquat. A Kínában és Dél-Koreában ős honos növény ilyenkor tél végén terem. Az apró 3-4cm-es gyümölcsöket héjával együtt fogyasztjuk, tekintve ha ettől megszabadulnánk, szinte semmi nem maradna belőle. Ügyeljünk arra, hogy friss legyen - ha fonnyadt a héja, vagy a levél szár vége már nem zöld, akkor ne vegyük meg, mert az ilyen gyümölcsök már kiszáradtak. Nyersen kissé savanykás, és a magja sem kevés. Bizonyára felteszitek a kérdést, akkor mit eszünk ezen a kis nyavalyáson?! Nos, a választ a cukor szirup adja meg nekünk.
A kumquat-ot alaposan megmossuk, majd vastagabb karikákra vágjuk (kb. 3-4 darabba). A harsány zöld magokat késsel eltávolítjuk, majd cukor szirupban bő negyed óráig főzzük lassú tűzön. Pillanatok alatt intenzív citrus illat terjeng majd konyhánkban. Kicsi a bors, de erős - szokták mondani. Na most ezt a mondást kumquat-ra is adaptálhatnánk. Az aromás kis kumquat kiváló ízesítő és díszítő. Szirupban eltéve a hűtőben nagyon sokáig eláll.
Ezúttal rétestésztából készült kosarat töltöttem meg hideg vaníliás mascarpone krémmel, és annak a tetejére tálaltam a még meleg szirupos kumquatot. A hideg krém, és a meleg gyümölcs találkozása nem új keletű találmány, azonban újra és újra meglepődöm ezen a fantasztikus párosításon.




Mascarponés réteskosár kumquattal

Hozzávalók (kb. 24db-hoz):

4 réteslap
20 dkg mascarpone krém
3 dl tej
1 zacskó vanília puding
(1 narancs facsart leve)
25 dkg kumquat
5dkg +5 dkg cukor
vaj

A muffin sütő forma nem is gondolnánk, mennyi mindenre alkalmas túl a muffin sütésen. Én most kosárka alapformának fogtam be. 1 réteslapot ráterítettem az előzőleg vajjal kikent formára, majd olvasztott vajjal gyorsan megkentem a réteslapot, nehogy kiszáradjon. Ezután egy másikat fektettem rá, és ezt is megkentem az előzőhöz hasonlóan, majd ollóval egyforma négyzetekre vágtam a muffin kosárkák felett, és óvatosan belegyűrtem a tésztát, ahogyan az alábbi képen is látható. 200 fokra előmelegített sütőben 8-10 percig sütöttem, nagyon figyelni kell rá, hiszen olyan vékony mint egy papír a tészta, egyik pillanatban még nem barnul, másik pillanatban, pedig azon vesszük magunkat hogy már majdnem megég - előnyben az üveg ajtós sütők, és előtte a kis sámli...

Amint megsült óvatosan - vigyázat, könnyen törik! - kiemelem a formából, és egy deszkám hűlni hagyom. A mascarponét összekeverem egy adag előre főzött, és kihűtött pudinggal, melyet a a szokásosnál kevesebb 3dl tejjel főztem fel. Ha nem elég krémes, laza , 1 narancs kifacsart levével lazítom a krémet.

Csak és, kizárólag fogyasztás előtt töltöm meg a rétes kosarakat a krémmel, másként pillanatok alatt elázik a tészta, meleg kumquat sziruppal tálalom. Isteni!

Ne csomagolj!

Idén karácsonykor is folytatódik a Ne csomagolj! kampány, a természet védelméért

A Greenpeace tavaly kezdte el a Ne csomagolj! mozgalmat, mely a karácsonyi csomagolópapír haszontalan és pazarló mivoltára hívta fel a figyelmet.

Évente 100 000 tonna karácsonyi csomagolópapír fogy Európában, mely közel 600 000 fa kivágását jelenti. Ez pontosan 1,2 milliárd m² papír. Ezzel akár két és félszer be lehetne borítani Budapestet és mindezt csupán azért, hogy ajándékaink pár percig gyönyörű csomagolópapírban pompázzanak – majd a papírok egyetlen mozdulattal kerülnek a szemetesbe.

„Legyen ezentúl más a karácsony! Álljunk máshogy a dolgokhoz.” - áll a mozgalom középpontjában.

A kezdeményezés tavaly indult és 10 nap alatt több százezer emberhez jutott el a Többek között olyan ismert emberek álltak mellé, mint Till Attila, Szabó Győző, Nagy Ervin, Zséda, Zoób Katti, Pataki Ági.

Idén a „ Ne csomagolj” - melynek jelképe a zöld szalag lett- tovább folytatódik.

Kösd át ajándékodat te is egy szimbolikus zöld szalaggal, vagy akár viselheted is a csuklódra kötve. Ezzel fejezheted ki, hogy te nem csomagolsz papírba karácsonykor, így járulva hozzá a fák, a természet megmentéséhez.

Ajándékozzuk meg mi is a természetet!Hiszen léteznek olyan megoldások, melyekkel nem kell újabb fák százezreit kivágni. A meglepetés ettôl még lehet meglepetés. Csak rajtunk áll, hogyan csomagoljuk.

Citromos, serpenyős csirkemáj

Pár hete felcipeltem az alvó-galériámra a Szakácsok könyvét. Amolyan Biblia lett belőle. Minden este átolvasok pár oldalt és próbálom magamba szívni a tudományt. Aki ismeri a könyvet tudhatja, hogy egy jó 3-4 kilós darabról beszélünk, így az esti olvasásaim csak addig tartanak amíg képes vagyok tartani, vagy görnyedni a súlyos Biblia felett. Reggelre aztán próbálom felidézni, mit is szívtam magamba előző este, aztán a benyomások keveredése nyomdokán indulok a konyha felé.

Lehet már említettem, de szakácskönyvből, receptek alapján csak kínok árán tudok főzni. Ihletekből, emlékezetből, vagy improvizálva jóval egyszerűbb. Ez a recept is amolyan útmutató inkább, lehet vele játszani, és én ezt szeretem.

Az utóbbi hetekben nagyon rákaptam a csirkemájra, és mikor a már megint dél van, mit egyek című ismétlődő sztorihoz jutottam gyakorta a friss rántott csirkemáj+ cékla combó lett a nyerő. Vannak napok, amikor százával olvasok recepteket, mégsem tudom mit kívánok, mi esne jól.... most persze biztos sokan furán néznek, hogy az még rendben, hogy az ember néha nem tudja mit kíván, na de hogy pont máj, meg a cékla...no meg aztán gasztro bűnnek is felér ez a rántott dolog, de én azt mondom, ne tagadjuk le, és tagadjuk meg a magyar hagyományos konyha szépségeit... higgyétek el jó választás, tápláló is, meg kímélő is egyaránt, a cékla gyönyöreiről és rák megelőző hatásáról nem is beszélve :).

Megmaradtam a csirkemájnál, de a múlt esti Biblia részlet hatására megvilágosodtam és valami nagyon egyszerű mégis szokatlan párosításban készítettem el a májat. Először is kezdjük ott, hogy a magyarok többsége nem szereti ha egy húst véresre sütnek, következésképpen a májat sem. Pedig az agyon pirított, halovány májdarabok nem éppen a legjobb formájában mutatják be a májat. Ha csak éppen, hogy megpirítjuk kívülről, belül pedig szép rózsaszín marad izgalmas krémes, ízletes, édeskés marad, megtartva a máj minden jóságát. Talán nem is gondolnánk, hogy a közönséges csirkemáj ha jól van elkészítve vetekedhet egy finom kacsamájjal is.

A máj fő kiegészítője ebben a receptben a citrom. Használtam hozzá a levét, a reszelt héját, valamint pár csepp citromos olíva olajat is. A hatás ígérem nem marad el.


Elkészítés:
A csirkemájat körülbelül 2x3cm-es darabokra vágom, összekeverem 2 ek olívaolajjal és felhevített serpenyőben, vagy wokban kis adagonként kisütöm. Úgy forgatom, hogy minden darab, minden oldala megpiruljon, körülbelül 1,5 perc szükséges oldalanként. Azért fontos, hogy ne pirítsuk egyszerre az egész mennyiséget, mert akkor egyrészt a serpenyő is lehűl, másrészt a májdarabok inkább összesülnek, - hirtelen pirított más lesz belőlük, és pont ezt szeretnénk elkerülni - mintsem egyenként megpirulnak. A megpirított darabokat kiszedem papír törlőre. A serpenyőben maradt zsiradékhoz ötöm a csirkealaplevet, a tejszínt, a zúzott fokhagymát, frissem reszelt szerecsendiót, feketeborsot, citrom levét, és reszelt héját., valamint egy kevés reszelt parmezánt( én Grana Padano-t használtam) Forrásig hevítem a mártást majd elzárom alatta a gázt.

Az eredeti recept szerint a citrom reszelt héját beáztathatjuk saját levébe pár órára, majd miután szárazra töröltük, kevés olajon egy serpenyőben fél perc alatt megsüthetjük. Isteni illata lesz, és látványnak sem utolsó a tányéron. Én ez alkalommal a reggeli forgatagomban ezt kihagytam, helyette friss reszelt citromhéjjal szórtam meg az elkészült ételt.

Sós, olívás vízben főtt tésztával tálalom, tetejét friss petrezselyemmel, reszelt sajttal és kevés citromhéjjal szórom meg. Forrón tálalom.

Hozzávalók:
fél kg tisztított csirkemáj
50ml olívaolaj
fél kisméretű citrom facsart levele és reszelt héja
25g parmezán
4 gerezd fokhagyma
fél dl tejszín
őrölt szerecsendió, feketebors
1dl csirkealaplé
petrezselyemzöld

Eredeti recept: Szakácsok könyve

Amszterdam - avagy indonéz konyha európaiaknak

Pár hete egy munka kapcsán Amszterdamban töltöttem a hétvégét. A szokásos látnivalókon kívül persze én rögtön a 'Food' szekciót kezdtem el olvasgatni a Lonely Planetben az odatartó repülőúton. Őszintén szólva feltettem magamnak a kérdést, hogy mit is tudok magamtól a 'holland gasztronómiáról'? Hááát...nem sokat. Az Old Amsterdam és a többi jófajta Gouda-n és a sörökön kívül, bevallom nem sok minden jutott eszembe. De, hogy a sajton kívül mit lehet még itt enni az már nagy kérdés volt számomra.

A holland konyháról azt olvastam kisokosomban, hogy leginkább a gyomor megtöméséről szól... nos ez így önmagában nem túl biztató. Amit az irodalom mégis kiemel azok a következők: Különböző krumplis ételek, mint a stamppot (törtkrumpli), általában más zöldségfélékkel együtt pépesítik, úgy mint kelkáposzta és endívia és ezt sült kolbásszal tálalják. Náluk is népszerű a belga típusú sült krumpli papírtölcsérben majonézzel, szívmelengető utcai eleség a szeles amszterdami estéken.

Mint, nemzeti intézmény említik a haring-et (hering) melyet ecetes hagymával és savanyított uborkával tálalnak, ez igazán friss, gazdag ízvilágú, kellően ruganyos tartással, köze sincs az itthoni hiperekben kapható vödrös borzalmakhoz. A város kikötői mivoltából fakadóan a tenger gyümölcsei is gyakran megtalálhatóak a jobb éttermek étlepján. Amit fontos tudni: a hétfői napon kerüljük a halételeket, a helyiek tapasztalata szerint ekkor már nem friss, a hétvégéről megmaradtat próbálják az éhes ember tányérjára tenni. Desszertek terén az amszterdaimak az appeltaart-ra (almatorta) esküsznek. A népszerű broodjeswinkels vagy broodjeszaken szendvicsbárokban és kisebb pubokban szívesen fogyasztják egy jófajta csésze kávé mellé.

Itt ha egy városlakótól azt kérdezzük, mit ajánl?, milyen helyre menjünk vacsorázni?, szinte kivétel nélkül valamelyik indonéz vagy surinamese (egykori Holland Guyana lakosai) éttermet fogják említeni. A holland főváros lakossága nagyon sokszínű. 47%-uk valamely etnikai kissebbség tagja, kezdve az előbb említett, indonéz, surinami, majd marokkói és török vendégmunkásokon át a kínai és maláj lakosokkal bezárólag. Nem csoda tehát, hogy az étkezési kultúrára is jelentős hatással voltak ezek a népek.
Az egykori holland gyarmatbirodalom fontos kávé, kakaó, cukornád és gyapot ültetvényei virágoztatták fel Suriname-ot. Konyhájukra a Karib térségre jellemző alapanyagok és ízek jellemzőek, némi afrikai és indiai behatással, mely az 1800as években betepelülő afrikai rabszolgák kulturájával gazdagodott. Legnépszerűbbek a gyakran csípős csirkeételek curry formájában, rizzsel, vagy roti-val.

Az indonéz konyha a hollandia gyarmati történelem ízletes öröksége. Számos étel, leginkább már a gyarmatosítás hatásait viseli magán, sem mint tradicionális indonéz étek. Ez itt olyannyira tipikus, helyi, hogyha nincs is bepecsételve az Amszterdamba utazó útlevelébe, mint kihagyhatalan állomás, akár el is gondolkodhatnánk rajta... Honnan a jelentős indonéz jelenlét? A Holland Kelet-India Részvénytársaság tevékenységének beindulásával alapozódott meg Hollandia befolyása Indonéziában a 17. században. A szigetország függetlenségéért folytatott harca majd 4 évig tartott, míg végül csak 1949-ben ismerte el Hollandia függetlenségét. A 20. század első nagy immigrációs hulláma, mely elérte Hollandiát az egykori indonéz gyarmatról származott. Úton útfélen kis nyársakra húzott satay-t és nasi goreng-et árulnak. Akár take away formában, kifőzde jellegű helyeken, de jópár igényes indonéz családok által üzemeltetett autentikus helyet is találunk. Ámbár nem ritka a furcsa keveredés ahol Indonesian-Chineese feliratot olvashatunk, keressük inkább a Chineese nélküli elnevezésű helyeket, és persze azokat amelyek nem panganak az ürességtől. Az sosem jó előjel.

Én sem hagyhattam ki egy indonéz vacsorát. Bár az étterem vendégeinek többsége 2 személyes, egész asztalt beborító indonéz ízletítőt kért(ha jó az étvágyunk, izgalmas és jó ár-érték arányban van, körülbelül 10-12 fajta ételből kapunk ízelítőt, a csípős, kókuszos csirkelevestől kezdve, a rákszirmon át, a satay és gorong különlegességekig.), az én kíváncsiságom sajnos sokkal nagyobb, mint az a mennyiség amit elbírok fogyasztani, így hát azt csak messziről figyeltem. Vacsoratársammal együtt egy csípős zöldséglevest, tavaszitekercset, satayt, nasi goronget és friss chilis salátát ettünk. A tálalás egyszerű és ízléses volt, azonban hiába az indonéz családi vállalkozás, az ízek európai ízlésre lettek hangolva.

Hazatérve bevallom nem hagyott nyugodni, hogy a mogyorós satay-m, amit jó pár éve készítettem utoljára, először még a jóöreg Ázsia Bt. ben vásárolt instant porokból készült páccal, és szósszal is ízletesebb emlékeket hagyott, mint az amszterdami csoda.

Reprodulkáltam tehát immáron poros zacskók nélkül az indonéz stayt-t mogyorós szósszal.

Grillezett csirke nyársak mogyorós satay szósszal

Hozzávalók: (4 személyre)

60dkg csirkemell csíkokra vágva

Pác:

3-4 ek méz

2-3 teáskanál chiliszósz

Mogyorós szósz:

2 ek olaj

2 közepes vöröshagyma

5 gerezd fokhagyma

3-4 ek csirkealaplé

10dkg pirított mogyoró

10dkg darabos mogyoróvaj (crunchy)

1 tk cukor

3 ek édes chiliszósz

1 ek tamarind szósz

4-5 ek kókusztej

1 ek friss gyömbér

Elkészítés:

A csíkokra vágott csirkét pácoljuk be a chiliszóss és méz keverékébe (ízlés szerint még egy kis curryport is tehetünk bele - ez leginkább a maláj staty-ra jellemző). Tegyük a hűtőbe körülbelül 2-3 órára, hogy a pác jól átjárja a húst.

Pácolás után a húst bambusznyársakra húzzuk, melyet előzetesen vízbe áztatunk, hogy nehogy megégjen. Felmelegítünk egy serpenyőt, majd mikor már forró kevés olajat öntünk bele. Ebbe tesszük a nyársra húzott csirkét és hirtelen kisütjük. (Nyáron grillezve a legkiválóbb, de elektromos grillen is elkészíthető). Egy serpenyőben megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, majd később hozzátesszük a fokhagymát is. 1-2 perccel később, ha már üveges a hagymánk hozzáadjuk a friss gyömbért (melyet vékony csíkokra vágunk), tamarind szószt és cukrot. Ezután jön a chili szósz, kókusztej és a csirkealaplé - hagyjuk az egészet összeforrni. Legvégül a pirított mogyorót és a mogyoróvajat adjuk a szószhoz. Botmixerrel simára turmixoljuk. Forrón tálaljuk a csirkenyársakkal.

Hetedhét Pásztortüzek - Erdőbénye

Legkedvesebb portám, a Karádi-Berger borház, imádom ezt a házat, és kiváncsian várom, hogyan sikerül felújítani.


Hommonnánál, a képen látható kedves, őszi csendéletek fogadták a látogatót.

A nyári Bor, Mámor, Bényén fellelkesülve az elmúlt hétvégét is Erdőbényén töltöttük a Hetedhét Pásztortüzek fesztivál alkalmából. Nagyon kedves barátnőm F. családja látott minket vendégül bényei hétvégi házukban. Az előzetes meteorológiai rémhírek ellenére, az idő igencsak kegyes volt velünk a nap nagy részében hét ágra sütött. A környék szebbnél-szebb őszi színekben pompázott, nem győztem kattintgatni, hogy megörökítsem mindezt az utókornak is. A porták , pincék az augusztusi programhoz hasonlóan nyitva álltak, kóstolhattunk friss mustot, a bográcsokban fortyogtak a Sárga Borház étkei, majd később a fúziós bogrács recept-verseny győztese: Lilafüge Fűszeres csirkéje főtt kuszkusszal és aszúba áztatott sárgabarackkal.

Késő délután sikerült egy pincelátogatást tennünk a közeli, bodrogkisfaludi Hudácskó Pincészetben, ahol Magyar Katalin főborász vezetett minket körbe, kóstoltunk jobbnál-jobb borokat és csodás házi túróspitét is. Mindig lenyűgöz, ahogyan nők helytállnak férfiasnak tartott szakmákban. Katalin elmesélte, hogy nővére, és lánya is borász, s bár fia a technikai tudományoknak szentelte életét, kiváló érzékkel kóstolja a borokat - csak benne van a génjeiben. Nem hallottam még nőt borról beszélni, de most bebizonyosodott számomra, hogy milyen kellemes is, ha női érzék, nőiesség párosul ezzel a szakmával. Csak ezután mesélte el öcsém G., aki borásznak készül, hogy hát igazából a világ 3 legnagyobbra tartott borászati szakírója is Nő - ami még inkább megerősített hitemben, hogy Katalinék csodás dolgot visznek véghez nap, mint nap. Azon túl, hogy kiváló szakemberek, szívet melengető szépséggel tudnak a szőlőről, Tokajról és a borról beszélni, szuper vendéglátók is.
A borkóstoló favorit tétele nálam egy 2008as évjáratú félszáraz Sárga muskotály volt, már az illatától is elbódultam, percekig csak szagolgattam, bele sem mertem kóstolni, olyan isteni volt.

A borkóstoló szuper volt, le is ment a nap mire hazaértünk, így kicsit megkésve indultunk fel a Mulató hegyre, ahonnan az emberek leginkább lefelé siettek, mikor mi nekiindultunk. Egy-két villámló, a falut körbe dörgés még nem riasztott el minket, de mikor az utolsó kanyarban, már a rend őrei is az ellenkező irányt javasolták, így irányt változtattunk, de pótolt minket a látvány, amikor már a falu központjából messziről világítottak a csodás pásztortüzek. Az estét tető alatt grillezéssel, jó borokkal, hajnalig tartó beszélgetéssel zártuk.

Jövünk jövőre is!