Venezuela: a Karib térség legjobban őrzött titka I.

1. rész: A trópusi Caracas

... a fő cím a venezuelai turisztikai hivatal jó pár évvel ezelőtti kampányának szlogenje, de mondanivalója ma is aktuális. A legtöbb ide látogató azt tudja Venezueláról, hogy gazdag kő olajban és esetleg már hallott Isla de Margaritaról, a Karib tengerben megbúvó paradicsomi szigetről. Az igazság az, hogy valójában sokkal többet nem is próbál elhinteni magáról az ország, hacsak nem közvetve szélsőséges politikai vezetéséről szólnak nemzetközi orgánumok.

Az ember amikor megérkezik az országba az első kép elég szomorú és lesújtó: ahogy a repülő leszálláshoz közeledik a Simon Bolivar nemzetközi repülőtérre, amit először látunk a hegyoldalt elborító bádog tákolmányokból álló vég elláthatatlan nyomor negyed. A fővárosba; Caracasba vezető autóút a hegyeken keresztül is hasonló látványt nyújt.
Caracas belső képe azonban már a címben is említett rejtett szépséget tárja fel. A város az ország északi részén egy hegyek által övezett a Karib-tengerhez közel fekvő völgyben 760–910 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Az enyhe éghajlatú völgyet tengertől egy 2600 m magas hegylánc, a Cerro Avila választja el. Az Avila a város egyik jelképe is, az esetek nagy részében ködbe burkolódzó hegycsúcs festői hátteret nyújt a város képének. A hegy területe nemzeti park is, a város lakók előszeretettel járnak ide hétvégente piknikezni, kirándulni és a futók nagy kedvence is. A belváros is igazi trópusi képet mutat, harsány zöldek, sárgák bujasága mindenütt. A hihetetlen gazdag flóra és fauna azonnal elvarázsolja az ide érkezőket. A kisebbfajta dzsungelnek tűnő kertek, parkok a legkülönfélébb madár hangoktól hangosak, ha szerencsések vagyunk, és kitartóan kémlelünk egy-egy lomb koronát érdekes fajokat láthatunk. A falakon apró gekkók futkároznak, legnagyobb meglepetésemre pedig - az eddig számomra tipikus európai állat - a mókus is nagy számban kergetőzik a város hatalmas lombos fáin.

Ami az egyik legszimpatikusabb az a venezuelai kertek növényzete. Itt nyoma sincs az európai értelembe vett virágoskerteknek, formára metszett bokroknak. Ezen a trópusi éghajlaton a legkülönfélébb bromélia félék, pálmák, orchideák és kaktuszok ős honosak. Az utak mentén szelíd gesztenyefa méretű mango- és kedvenc gyümölcsöm; a parchita fák (parchita :a maracuja, másutt passion fruit néven ismert gyümölcs helyi változata. Külseje sárga, maga a gyümölcs jóval nagyobb, szemei pedig lédúsabbak, mint apró lila rokonainak. ) sorjáznak. A kertek errefelé mini dzsungelekre hasonlítanak, sűrűségük miatt, hűsítik a házak falait nem utolsó sorban pedig elrejtik az ingatlanokat a betolakodó tekintetektől.

Szállodánk dolgozói a lobbyba készülő virág kompozíciók alapanyagait maguk termelik, egész flamingó virág "iskolájuk" volt, papagájvirág sövények és banán pálmák. Ezenkívül maguknak termesztik a gyógyászatban és szépségápolásban is előszeretettel alkalmazott Aloé Vera-t és fűszernövényeket is.

Fényképeim, élményeim és tapasztalataim még feldolgozás alatt állnak, de szeretném apránként bemutatni ezt a számomra igen kedves és különleges országot, ahol kamaszkorom egy meghatározó évét töltöttem, és amihez oly sok kedves emlék és ember köt, és miattuk időről-időre visszatérek.

Folyt.köv.

Könnyű nyári vacsora

Füstölt vörös tonhal, grapefruittal marinálva - grapefruitos, mézes saláta

Vacsorázzak? - Ne vacsorázzak? - ez nálam állandó dilemma, ugye mindig halljuk a különböző dietetikusok, mindenféle életmódszakértők okosságait ez ügyben, intelmeket az este 6 után evésről, a nehéz alvásról stb. Nem is az elhízás izgat valójában, hanem a tény, hogy mire az ember egy este hazaér, hulla fáradt, adott esetben ez az egyetlen étkezés a napon amit a párjával, családjával tölthet, azt csak jó lenne egy szépen megterített asztal mellett, nagyokat beszélgetve, csemegézve eltölteni. Arra persze figyelhetünk, hogy mi kerüljön az asztalra: pörkölt és tésztafélék helyett, inkább salátákat, halakat, sajtokat eszegetünk. Próbálunk valami nem túl nehezet, de előfordul, hogy egy jó kis kacsatepertőkrémes kenyeret, jófajta kolbászt, szalámit még megeszünk, mit sem törődve a kalóriákkal. Mi ilyenkor jobban is kívánjuk a hideget, esetleg egy-egy tojást sütünk, vagy spanyol tortilla féléket zöldségekkel, éppen ami akad a tradicionális hagymás-krumplistól kezdve, a cukkinison át, a kelkáposztásig.

Tegnap hazafelé a munkából szembejött velem egy nagyon jópofa kinézetű, és különösen friss saláta, így velem jött vacsorára. A salátát pontosan még most sem tudtam meghatározni, ugyanis a boltban a kasszánál, kisebb fennakadást okoztam a választásommal - ezen már meg sem lepődöm, hogy mindig sikerül olyas valamit levenni a polcról amit a bolti alkalmazottak még csak nem is láttak, a pénztárosok meg gyakran mosolyogva kérdezik: - Ezt meg hol találtad? Ilyenünk is van? . A salátám ára egy papír fecnire volt kiírva, a neve pedig R betűvel kezdődött, de nem volt olvasható, a pénztáros hölgy és a sorban állók különböző tippeket kiabáltak be, kezdve a rukkolától, a madár salátáig, hogy mégis mit emelhettem ki a zöldséges pultból, igazán élvezetes volt ez az esti közösség formáló zöldség Ki mit tud? Végül tölgy salátának adták el, de szerintem ez nem az, mert a tölgy saláta levelei nem ilyen kis hegyesek, szúrósak, csak annyi a hasonlóság, hogy nem képez fejet, hanem a levelek külön nőnek a tőből. Ha valaki pontosabb felvilágosítást tud adni, azt nagyon megköszönöm :)

Minden esetre a vacsorához nagyon jó volt. A megmosott leveleket kicsit széttépkedtem, mert elég hosszúak, majd egy fél grapefruitot gerezdjeire szedve hozzádaraboltam. Citromos olíva olajjal meglocsoltam, és egy evő kanál mézzel, majd egy szórásnyi sóvirágot hintettem rá. Étkezésig egy fél óráig a hűtőben az ízek jól összeérnek, az ismeretlen saláta pedig az eredeti szúrós mivoltát elvesztve finoman megpuhul, de még mindig friss és ropogós marad. A füstölt tonhal szeleteket én háromszögekbe daraboltam, egy tálra fektettem, és egy fél grapefruit levével jól megöntöztem, és tényleg csak pár cseppet tettem az új kedvenc - citromos olívaolajból. Ennek is körülbelül fél óra elég a hűtőbe. Ez idő alatt a grapefruit leve, megédesíti a halat, és kicsit kivon az eredetileg talán kicsit túl sós, agresszív füstös ízből. A párosítás pedig isteni. Pirítóst ettünk mellé.

Füge torta sietős nyári reggelekre

Nem tudom mondtam már, hogy én a reggeleket szeretem sütés-főzéssel tölteni. Egyfelől azért, hogy az esték a nap lezárásaként csakis jól megérdemelt pihenéssel teljenek, másrészt pedig a másnap reggeli tervektől mindig energikusan ébredek, ez egy fajta löketet ad a naphoz, motivál, és a reggeli fényben valahogy az ihlet is jobban jön. Mikor még mindenki alszik, csendes a ház, csak a kotyogó kávém hangját hallom. A praktikus oka pedig leginkább abban lakozik a reggeli főzésnek, hogy így ki-ki friss ebédet vihet magával, és a fotók is jobban sikerülnek nappali fényben. Persze a végére ezek a reggelek, mindig kicsit sietősre sikerülnek, de annál nagyobb öröm illatozó ételektől teli papír zacskóval munkába indulni, este pedig szem ügyre venni a reggeli fotókat.

Ez a füge torta tegnap reggel készült. A nyár első fügéit egy idős hölgytől vásároltam a Fehérvári úti piacon. Ott terem neki a XI.kerületben, csodaszép, hatalmas szív alakú, érett fügék voltak. Azontúl, hogy egyet gondosan eltettem édesanyámnak aki él-hal érte, a többinek valami, ha lehet még édesebb jövőt szántam. Így készült ez a hihetetlenül egyszerű füge torta.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

5-7 dkg darált dió

2 cs Bourbon vaníliás cukor

2dkg méz

2dkg vaj

3 nagyobb érett füge (15-20dkg)

1 fél lime reszelt héja

Nyár van

Mikor egyszerre érik a friss sárgabarack, málna és még pár szem ropogós cseresznye is akad a piacon, na akkor már bizton mondhatjuk, tombol a nyár.

És én ettől végtelenül Boldog vagyok!

VKF XXVI. - Házi sárgabarack rostos

Az eredeti receptet nem rég lelte fel édesanyám egy régi szakácskönyvben. Miután kertünkben a sárgabarackfa ez évben szerencsés terméssel ajándékozott meg minket, most fájhat a fejünk, hogy mit kezdjünk a temérdek barackkal, amitől roskadozik a fánk.

A forró nyári napokon a hűsítő italok a legjobb barátaink, s ez az ital az idei nagy kedvenc. Ahogy a folyékony sárgabarackot - mely véleményem szerint a nyarat leginkább kifejező gyümölcs buja színével, lédússágával - megízleli az ember, hálát ad a csodás nyári napsütésnek és természetnek.
Az elkészítés nagyon egyszerű. Első lépésként 1 liter vízből és 20 dkg cukorból cukor szirupot főzünk. Az ízek szerelmesei egy fél vanília rúd kikapart magját is belefőzhetik a szirupba. A szirupot miután felforrt teljesen lehűtjük.

Ehhez az italhoz jó érett barackokat válasszunk, az sem baj, ha már kicsit "loccsos". Turmix gépben leturmixolunk körülbelül 40 dkg tiszta gyümölcsöt. A már teljesen kihűlt sziruppal keverjük össze a gyümölcspépet. Ez fontos, hogy semmiképp sem melegen adjuk hozzá, mert az egyrészt megbarnítja a gyümölcsöt, másrészt kicsit mintha meg is főzné, így veszít az íze frissességéből is. Lefedett kancsóban, vagy üvegbe töltve 3 napig tárolhatjuk a hűtőben.

Esti ital variációjaként fehérrummal, vagy vodkával gyümölcsös koktél is készíthető belőle.

Könnyű nyári nyalánksagok

Hideg pöszméte leves bodzával

Az egres a ribiszkefélék családjába tartozó gyümölcs, számtalan neve használatos hazánkban. Mifelénk (Debrecen környékén) pöszmétének, köszmétének hívják, de országszerte találkozhatunk a piszke és büszke elnevezésekkel. Számomra talán ez utóbbi volt a legérdekesebb - mikor a Tiszaújvárosból származó munkatársamtól a következő üzenetet kaptam ebéd után: "Büszke vagyok Rád, hogy ilyen jó büszke levest tudsz főzni."

Leginkább hideg levesként vagy sült húsok mellé mártásként szoktam elkészíteni ezt a savanykás gyümölcsöt. Ez alkalommal leves lett belőle, s bár már a bodza szezonnak vége, szörp formjában még mindig mindennapjaim része ez a csodás virágnedű. Így gondoltam egyet, és a leveset megfűszereztem egy kis bodza virág sziruppal is. A bogyók megtisztítása nem egy álommeló, de ebben a nyári hőségben a hideg leves mindenért kárpótol.

A gymölcsöt cukorral és a vaníliával körülbelül 8-10 percig főzzük, hogy épp megpuhuljanak a szemek, vigyázat másodpercek alatt szét fő, ha nem ügyelünk rá. Ezután én a habarást gyümölcs leveseknél pudingporral szoktam végezni és tejszínnel, így csomoómentes és selymes, krémes lesz. Ehhez a habaráshoz tettem a bodzaszirupot, és alacsony lángon forrásig főzöm.

Hozzávalók:

25dkg megtisztított pöszméte
12-15dkg cukor ízlés szerint

2 ek vaniliáspuding por

2dl tejszín

negyed vaniliarúd kikapart magja (ha nincs egy csomag bourbon vaniliáscukor)

3ek bodzaszörp

1,2 liter víz

BREAKING NEWS - Bezárt az Óceán Delikátesz

És vele együtt eltűnt Budapestről az egyetlen olyan hely ahová hetente kétszer hoztak friss halat és tengeri gyümölcsöket egyenesen Triesztből. Illetve az egyetlen hely, amely folyamatos minőséget produkált ami az egész évben kapható friss kagylót illeti....

oh, azok a kagylós-baguettes-fehér borozós esték...

A honlapon még nem látni a sajnálatos hírt, de ma pont egy fent úgy áhított vacsorára vágytunk, és mikor telefonon szerettünk volna eltetetni a tengeri jóból, akkor kaptuk a sajnálatos hírt.

Aki tudja, mi az a hely ami pótolhatja, szóljon...