Történt ugyanis, hogy egy 6kg-os kacsát kapott ajándékba a család. A méret már magában feltételezi a változatos étkek elkészítésének lehetőségét. Így is történt. Készült belőle meleg előétel, leves, sült, tepertő. Az én reszortom az előétel volt. S már ami a kacsával való barátságomat illeti, ez igen nagyszó. Valahogy nehezen fogadom el, hogy a kacsának márpedig kacsa szaga van!Különösen igaz ez a levesre, ami mai napig kimarad számomra a menüből. Na, már megint ide lyukadok ki, illatok, szagok...
A kacsaételek nálunk leginkább zimankós őszi hétvégeken kerülnek asztalra, sok más illatos köret társaságában. Remekül párosítható őszi gyümölcsökkel, zöldségekkel, kerti fűszerekkel úgy, mint a kakukkfű, vagy a rozmaring is. Ennek megfelelően láttam hozzá a kacsamáj elkészítéséhez.
A kacsamájat körülbelül 1,5 cm-es szeletekre vágom (át- és össze is sül hamar, ezért nem érdemes vékonyabbra szeletelni). Serpenyőben 2 diónyi vajat forrósítok, friss rozmaringot szórok bele és őrölt borsot(sót csakis akkor szórjunk a májra, ha már megsült, de akkor mindenképp jót tesz neki!). A fűszeres vajon addig sütöm a májat amíg már kicsit pirosodni látom. Ezután kiszedem egy tányérra. A serpenyőben maradt zsiradékhoz félédes fehérbort (konyakkal is szuper), egy teáskanál mézet, s fahéjat teszek és összeforralom. Amikor már kellőképpen illatozik, s fortyogni kezd, almaszeleteket helyezek bele, s puhára párolom. Ezalatt 3-4 teáskanál narancsos-fügelekvárt melegítek egy kis víz segítségével, hogy ne legyen olyan sűrű (ha marad belőle, a kacsasülthöz is kiváló).
A rozmaringos kacsamájat, a párolt fahéjas almával tálalom, s a meleg lekvárt csurgatom rá. Fenséges előétel.
Hozzávalók (4 személyre)
kb. 40dkg kacsamáj
2 diónyi vaj
1 tk apróra vágott, friss rozmaringlevél
őrölt bors
2 nagyobb idared alma
1 dl félédes fehérbor
1 tk méz
1 mokkáskanál őrölt fahéj
3-4 tk fügelekvár
víz
