Spárga forró diós-kolbász morzsával

A spárga és kolbász fantasztikus kettősét már tavaly felfedeztem. Akkor a sláger a kolbász csipsz volt sajtmártásos-spárgás tésztával. Ezt a sült száraz kolbászt gondoltam most kicsit tovább.
Pár napja kaptunk ajándékba egy rúd jófajta csabai házi vastag kolbászt. Mondanom sem kell, alig 3-4 nap alatt már csak egy 5-6 centis darab maradt belőle. Kerültünk-fordultunk a hűtőnél, minden utunknál a konyha felé vészesen fogyott, rájártunk reggel, este. Hol puha kenyérrel, újhagymával, hol csak úgy magában élveztük az isteni ízeket.
Sokszor van úgy, hogy már csak kolbász végek vannak az ember spájzában, télen mi az ilyeneket kilógatjuk madáreleségnek, de ez a vég nem élte meg a száradást.

Apróra vágtam, és egy kevés olíva olajon, megpirítottam egy serpenyőben, durvára vágott diót szórtam rá, és még egy kicsit együtt pirítottam, majd a végén frissen őröltem egy kis borsot a tetejére. Pár perc alatt puhára párolt fehér spárgával tálaltam.
Ha újra visszatér a nyár a spárgát párolás után hűtőbe tehetjük pár órára. A hideg spárgára is tálalhatjuk a forró diós-kolbász morzsát, száraz fehér borral isteni könnyű nyári vacsora.

Óda a sajthoz

Sajt imádatom nem ismer határokat. Bárki hozzám közel álló ember külföldre utazik, az bizton tudja, egy-két darab helyi specialitás bingo ajándék lehet számomra. Bár sosem titkolom azon feltett szándékom, hogy pontos megrendelésekkel álljak a szerencsés utazó elé. Ha az öcskös Angliába megy, hozzon cheddart, ha Amszterdamba a haverokkal, akkor edamit! Ezen a nyáron Ő volt a soros, miután pár napos Dalmáciában töltött vakációm során azt a végzetes hibát követtem el, hogy elmulasztottam a sztrádák szélén kis asztalkákon tornyosuló juhsajtból venni. Azóta is visszasírom. Sebaj, szereztem dalmát fügelekvárt!

Legutóbbi meghatározó sajtélményem azonban édesapám Loir tartományban tett látogatásának köszönhető. Ő előre félt a küldetéstől, mondván nem hajlandó büdös sajtokkal telepakolni a bőröndjét. A gép felszállása előtt pár perccel csörög a mobilom... apa volt, megadta magát. -Na, mit hozzak Neked Franciaországból? -Sajtot, sajtot és sajtot. -Milyet? -Lényeg, hogy minél büdösebb legyen. Minél büdösebb, annál jobb! Azt hiszem ezen kijelentés nem sok magyarázatra szorul. Nálam ez puszta meggyőződés. Bárhol, bármikor sajtot vásárolok mániákusan végig illatozom a készletet és ha nem érzek valami áthatót hihetetlenül csalódott tudok lenni. Nem tehetek róla az illatok és a színek rabja vagyok.

Öt nappal később már a reptéren vártam a friss szállítmányt. A reptéri buszon hazafelé én voltam a legboldogabb ember a világon, bár lehet az emberek körülöttem kevésbbé. "Kissé" erőteljes volt a szállítmány "parfümje"! Elsőként a Feuille de Dreux helyi specialitást vettem górcső alá. Eure-et-Loir tartomány leghíresebb sajtját szelíd gyesztenye levél díszíti, mely a megye jelképe. A tehéntejből készülő kenhető lágyságú sajt méltó helyet foglal el a környék Michelin csillagos éttermének reggeliző asztalán is. Kóstoltam még érett kemény Cantalt, mely korától függően három különböző formát ölthet. A közel 6 hónapos sajt keménysége és édeskés íze valamelyest a cheddarra hasonlít, illata pedig a friss földet juttatja eszembe. Remek levesbetét, de fondue-ben is kiváló. A kék sajt nálam illat terén az első számú befutó. A Fourme d'Ambert félkemény sajtot roquefort penész gombával oltják be, s így érlelik legkevesebb 4 hétig. Az érlelési időszakban hetente édes fehér Vouvray moelleux bort fecskendeznek a sajtba, mely egyedi aromát kölcsönöz neki. Én a kéksajtokat leginkább forró pirítósra szeretem kenni, s édes piros paprikával enni. Illetve édesanyám saját fejlesztésű krumplileves betétjeként, sült hagymakarikákkal. (Receptet nemsoká mellékelek.) Valamint a szállítmányban volt még kenhető lágyságú kecskesajt, vélhetően őstermelőtől. Ezt még ízlelgetem. Kiforrot véleményt nem tudnék alkotni, valahogy mindig is óckodtam a kecsketejből készült termékektől.

Utoljára, de nem utolsó sorban első számú személyes kedvencemről a normandiai camambertről ejtenék pár sort, mely a Moulin de Carel sajtkészítő üzemből való, lehelet vékony nemespenész kéregbe burkolózó lágy tehén tejből készült különlegesség. Számomra felfoghatatlan csoda, hogy a több száz féle francia sajt mindegyikének készítője fellelhető a világhálón. Több tucat oldal tartja számon az őstermelőket, s termékeiket. Kívánom, hogy egyszer itthon is hasonló elbánásban részesüljenek méltatlanul elfeledett sajtjaink. Miután a szállítmány többi részét, apránként csemegézem, hol szőlőszemek, dió, alma társaságában, vagy csak friss jókenyérrel, ezt a darabot egy az egyben egy fenséges vacsorának szántam, mint főétel.

Fadobozában sült camembert

220°c-ra előmelegítem a sütőt. A sajtot kicsomagolom majd visszahelyezem a fadobozka aljába, melyet előzőleg fél órára vízbe áztatok. A camembert tetejéről óvatosan levágom a vékony penészréteget, s így helyzem a forró sütőbe körülbelül 10 percre. Ennyi idő alatt a sajt kellemesen megolvad. Friss bagett szeleteket pirítok, meglocsolom őket olíva olajjal, s ezzel mártogatom ki a forró, krémes sajtot. Még egy-két pohár szárazbor, s kész a gyertyafényes vacsora. Kulináris élvezet a köbön!

VKF IX. - Belsőséges hangulatban

Bár még kezdő vagyok,már ami a gasztroblogger-kedést illeti, de gondoltam nem is olyan rossz kezdet, ha végre nem csak olvasom a VKF fordulóit, hanem magam is részt veszek!
Egészen pontosan két csodás recepttel szeretném megörvendeztetni a nagyérdeműt.
A téma, bevallom tőlem is elég messze áll, már ami a mindennapokat illeti. Azonban tagadhatatlan a tény, hogy a következő két étek elég nagy durranás. S lehet, hogy nem készítjük sűrűn, de azon ritka alkalmak, amikor mégis, igencsak bevésődnek az emlékezetbe.
Mindkét következő recept Drága Anyukám konyhájából való!

Vörösboros aszalt szilvás májpástétom
Az eredeti receptet én egy kicsit szeretem megspékelni egy kis füstös ízzel. Ezért először 10 dkg jófajta húsos szalonnát felkockázok, s szép pirosra sütök. Hagyom, hogy kiengedje magából a fenséges illatú zsiradékot. Ezután a szalonna kockákat kiszedem a serpenyőből, s félre teszem. Egy diónyi vajjal összemelegítem a szalonna zsiradékját. Mikor már jól felhevült, 30 dkg csirkemájat körülbelül 3-4 percig pirítok benne. Ha már szép pirosak a máj falatkák, azt is kiszedem, s félreteszem. A serpenyőmben maradt finom pörcre úgy egy dl vörösbort, és fél dl tejszínt öntök, összeforralom, majd sózom, s frissen őrölt borssal ízesítem. Az előzőleg beáztatott maréknyi aszalt szilvát száraz vörösborban felforralom (nem kell, hogy teljesen ellepje, úgy 3/4-ig). Majd leszűröm.
Turmixgépbe teszem a májat, a tejszínes, boros, pörcös keveréket, és az aszalt szilvát. Apránként diónyi adagokban kb. 10 dkg puha vajat adagolok hozzá, s krémesre keverem.

Pirított kaláccsal tálalom!

Hozzávalók:
10dkg húsos szalonna (bacon)
30 dkg csirkemáj
12 dkg vaj
0,5 dl tejszín
3 dl száraz vörösbor
kb. 15dkg aszalt szilva
só, bors

Ha még fűszeresebb és ünnepibb ízre vágyom, a vörösborba egy fahéj rudat, s szegfűszeget is teszek, s ezzel forralom fel az aszalt szilvát.