A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Venezuela. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Venezuela. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. szeptember 30., szerda

Fúziós bogrács-recept verseny - Pebre de pollo Tokaj




Az Erdőbénye Fesztivál keretében a szervezők kiírtak egy nagyon izgalmas recept versenyt: Fúziós bogrács-recept versenyt. Az instrukció nagyon egyszerűnek hangzik: olyan ételek receptjeit várják, melyek bográcsban elkészíthetőek és beleillenek egy fúziós konyha ételsorába.

Egy felől szabad kezet kaptunk, másfelől viszont gondos tervezésre és átgondolásra volt szükség. Például sok különleges, az egzotikus konyhákban alkalmazott alapanyag nem feltétlenül viselkedik jól bográcsban. A másik amit az embernek le kell fektetnie önmagában, hogy számára mit is jelent a fúziós konyha. Manapság legtöbbször ázsiai fúziós éttermekkel találkozunk, ami mindenki számára valami nagyon elvadult egzotikumot jelent. Holott a fúzió létrejöhet egy adott ország különböző régiói között, de fúziónak nevezhetjük azt is, ha egy étel elkészítésénél több, egymástól igen eltérő elkészítési módot, lépcsőt alkalmazunk.

Az általam bemutatásra kerülő étel több szinten is fúziós. Alapját egy venezuelai csirke étel adja, melynek története is magában hordozza különböző konyhák elemeit. Ez a fogás Venezuela középső régiójában elterjedt. Elkészítésében nagyon fontos, hogy a hozzávalókat egészben, vagy nagy, látható darabokban adjuk hozzá, garantálva ezzel, hogy mindegyik alkotóelemnek "személyes jelenlétet" biztosítunk. A titok az ízek kontrasztjában keresendő, melyet a kapribogyó, a muskotályos bor,a szegfűbors, mazsola és olajbogyó elegye ad. A középkori spanyol hódítók a dél-amerikai népek asztalára kerülő ételekre is nagy hatással voltak. Az olajbogyó és a kapribogyó jelenléte ebben az ételben is ide vezethető vissza. Míg a szegfűbors az Antillák közelségének köszönhető. A következő lépcsőben magyar hatások érték az ételt, hegyes erőspaprika, valamint Béres 2007es évjáratú Sárgamuskotály formájában.

Hozzávalók (8 személyre):
8-10 egész csirkecomb, lebőrözve, alsó-felsőcombra szétvágva
1 dl olaj
1/2 kg hagyma, vastag karikákra vágva
1/2 kg piros húsú és zöld paprika vegyesen, karikákra vágva
1 kg kemény paradicsom vastag szeletekre vágva
1 bögre kapribogyó
1 bögre zöld olajbogyó
10 db szegfűbors
1 bögre mazsola, muskotályos borba áztatva
4 dl muskotályos bor
2 ek mustár
3 gerezd fokhagyma
só, bors ízlés szerint

Elkészítés:
A felmelegített olajban lepirítjuk az előre fokhagymával bedörzsölt csirkecombokat, mikor már aranybarna és kezd leragadni sózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk a karikára vágott hagymát, paradicsomot, paprikákat, és erős paprikát - együtt pároljuk5 percig. Ezután a borban áztatott mazsolát, kaprit, és olajbogyót, valamint a szegfűborsot adjuk hozzá, lefedve további 10 percig pároljuk. Végül a bort és a mustárt adjuk az ételhez, majd körülbelül 5 percig, vagy addig főzzük amíg a leve besűrűsödik. Utolsó kóstolásnál még után sózhatjuk. Friss főtt rizzsel tálaljuk.

2009. augusztus 26., szerda

Venezuela: a Karib térség legjobban őrzött titka I.

1. rész: A trópusi Caracas
... a fő cím a venezuelai turisztikai hivatal jó pár évvel ezelőtti kampányának szlogenje, de mondanivalója ma is aktuális. A legtöbb ide látogató azt tudja Venezueláról, hogy gazdag kő olajban és esetleg már hallott Isla de Margaritaról, a Karib tengerben megbúvó paradicsomi szigetről. Az igazság az, hogy valójában sokkal többet nem is próbál elhinteni magáról az ország, hacsak nem közvetve szélsőséges politikai vezetéséről szólnak nemzetközi orgánumok.
Az ember amikor megérkezik az országba az első kép elég szomorú és lesújtó: ahogy a repülő leszálláshoz közeledik a Simon Bolivar nemzetközi repülőtérre, amit először látunk a hegyoldalt elborító bádog tákolmányokból álló vég elláthatatlan nyomor negyed. A fővárosba; Caracasba vezető autóút a hegyeken keresztül is hasonló látványt nyújt.
Caracas belső képe azonban már a címben is említett rejtett szépséget tárja fel. A város az ország északi részén egy hegyek által övezett a Karib-tengerhez közel fekvő völgyben 760–910 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Az enyhe éghajlatú völgyet tengertől egy 2600 m magas hegylánc, a Cerro Avila választja el. Az Avila a város egyik jelképe is, az esetek nagy részében ködbe burkolódzó hegycsúcs festői hátteret nyújt a város képének. A hegy területe nemzeti park is, a város lakók előszeretettel járnak ide hétvégente piknikezni, kirándulni és a futók nagy kedvence is. A belváros is igazi trópusi képet mutat, harsány zöldek, sárgák bujasága mindenütt. A hihetetlen gazdag flóra és fauna azonnal elvarázsolja az ide érkezőket. A kisebbfajta dzsungelnek tűnő kertek, parkok a legkülönfélébb madár hangoktól hangosak, ha szerencsések vagyunk, és kitartóan kémlelünk egy-egy lomb koronát érdekes fajokat láthatunk. A falakon apró gekkók futkároznak, legnagyobb meglepetésemre pedig - az eddig számomra tipikus európai állat - a mókus is nagy számban kergetőzik a város hatalmas lombos fáin.
Ami az egyik legszimpatikusabb az a venezuelai kertek növényzete. Itt nyoma sincs az európai értelembe vett virágoskerteknek, formára metszett bokroknak. Ezen a trópusi éghajlaton a legkülönfélébb bromélia félék, pálmák, orchideák és kaktuszok ős honosak. Az utak mentén szelíd gesztenyefa méretű mango- és kedvenc gyümölcsöm; a parchita fák (parchita :a maracuja, másutt passion fruit néven ismert gyümölcs helyi változata. Külseje sárga, maga a gyümölcs jóval nagyobb, szemei pedig lédúsabbak, mint apró lila rokonainak. ) sorjáznak. A kertek errefelé mini dzsungelekre hasonlítanak, sűrűségük miatt, hűsítik a házak falait nem utolsó sorban pedig elrejtik az ingatlanokat a betolakodó tekintetektől.
Szállodánk dolgozói a lobbyba készülő virág kompozíciók alapanyagait maguk termelik, egész flamingó virág "iskolájuk" volt, papagájvirág sövények és banán pálmák. Ezenkívül maguknak termesztik a gyógyászatban és szépségápolásban is előszeretettel alkalmazott Aloé Vera-t és fűszernövényeket is.

Fényképeim, élményeim és tapasztalataim még feldolgozás alatt állnak, de szeretném apránként bemutatni ezt a számomra igen kedves és különleges országot, ahol kamaszkorom egy meghatározó évét töltöttem, és amihez oly sok kedves emlék és ember köt, és miattuk időről-időre visszatérek.

Folyt.köv.