Mindenekelőtt egy rövid bocsánatkéréssel tartozom Kedves blogom. Tudom. Elhanyagoltalak. De itt a tavasz, s mint ahogy a természet is újjáéled, Téged is sok szép és izgalmas tartalommal foglak megtölteni, hogy így tündökölhess az új évben... ígérem...
Valóban sok idő eltelt mióta utoljára írtam. Az ízek és illatokról azonban ez idő alatt sem feledkeztem meg. Maci VKF témája pedig végképp megadta az utolsó löketet, hogy ismét újult erővel bloggerkedjem!
Számomra a "hazai ízek" kifejezés Anya konyháját jelent elsősorban. Másod sorban mikor külföldön vagyok, vagy külföldieket látok vendégül felértékelődik számomra a magyar konyha, s büszkén hirdetem azt! Jó érzéssel tölt el mikor japán barátaink 2x is szednek a gulyásomból, s nagy mosolyogva Oishi-znak, mikor arról olvasok hogy séfjeink újraértelmezik ételeinket, mikor mernek játszani az ízekkel, s felismerik az alapanyagok kulcs fontosságú mivoltát. Sajnos erre azért még kevés a példa...
Szerettem volna erre az alkalomra valami olyasmivel előrukkolni, ami számomra is hazai íz, valami újítás is van benne, ahogyan már az én konyhámban él majd tovább, ugyanakkor ízig vérig minőségi a magyar konyhára jellemző alapanyagokból áll.
Sertéskaraj Tokaji Furmintban párolt szőlővel
Anya egyik legtutibb receptje. Ő a Nők Lapjából gyűjtögette évtizedekig a recepteket, az eredeti onnan származik. Arról talán már értekeztem, hogy szeretem a jó bort, arról talán még nem hogy szívesen is főzök vele. Ezen étek elkészítése körülbelül másfél órát vesz igénybe, de a hús elkészítése után már csak a fantáziánkra kell bíznunk magunkat, s a fakanál magától jár a kezünkben. Bevallom ezúttal egy lelkes kis kukta segítségét is élveztem, így talán még ez a másfél óra sem tűnt olyan soknak.
Először is a karajt megszabadítom csontjától, majd ha mint esetemben a hentes számára a : - Vékony szeleteket legyen szíves! - nem ismert fogalom, egy hús klopfolóval vékony szeleteket varázsolok. Sózom, majd lisztbe forgatom, s serpenyőben kevés olajon hirtelen kisütöm, csak épp annyira, hogy már ragadjon, s finom pörcök legyenek az edény alján - ennek még hasznát vesszük a jövőben. Ezután egy tepsi aljába helyezem a szeleteket, borsozom, pár babér levelet dobok rájuk, s körülbelül 2,5 dl Tokaji Furminttal meglocsolom. Lefedem, s körülbelül egy óra alatt aranybarnára sütöm. Én félidőben bevallom locsoltam még rá egy kevés bort, de azt hiszem ez ízlés dolga. Én szeretem ha borgőzös a konyha.
A serpenyőbe maradt finom húspörcös zsiradékot felöntöm 1dl borral, 2ek. Tokaji Furmintból készült fehérbor ecettel - amitől finoman felválnak a letapadt husi darabok, majd egy kis mézet teszek bele, egy pici fahéjat és borsot, s az előzőleg gondosan leszemelt kék és fehér szőlőt megpárolom benne. 10 perc elég is csak épp, hogy kezdjen kicsit forrni a szósz, de a szemek még szépen egyben legyenek. Aki szívesen halmozza az élvezeteket a mártások terén is, az még egy 1,5 dl bort, 2 ek. cukrot, kevés mézzel, 1 kiskanál citromlével s ugyanennyi fehérbor ecet felhasználásával csodás mártást készíthet.
Az eredmény pedig magáért beszél. Könnyű, mégis izgalmas, az illatokért szerintem a szomszédok is irigykedtek, a vacsora közönség pedig nagyon hálás volt.
Hozzávalók 4 személyre:
I kg sertéskaraj
fél kg szőlő vegyesen kék, fehér
5dl Tokaji Furmint
3ek. Tokaji Furmintból készült fehérbor ecet
2 ek. cukor
2 kiskanál méz
1 kiskanál citrom leve
só, bors, fahéj, babér levél
