... az egészen pontos mikor-ra és miként-re a választ már nem igen tudom. Annyi biztos, hogy anya konyhájában kezdtem a "pályafutásom". Eredetileg gondolom az lehetett az oka felbukkanásomnak a konyhában, hogy a gyermek nevelést és a háziasszony létet anya itt tudta kellő hatékonysággal ötvözni. Első körben etető székből kémleltem a terepet, majd saját kis deszkára kaptam tésztát, gyurmáztam, pogácsa tésztából macit csináltam... ezeket persze elmesélésből tudom, saját emlékeket csak sokkal későbbről tudok előbányászni.
Kb. 7 éves lehettem, mikor a karácsonyi készülődés és süti készítés egyik immáron, majd negyed évszázados családon belüli múltra visszatekintő Mandulka krémjének elkészítésében segédkeztem. Ez a sütemény nálunk december 23.-án este a szomszédokat is képes összehozni, ugyanis a mogyorós, mandulás tésztát apró formákba kell nyomkodni, nem mindegy hogy milyen a sütőnk, hogy melegszik, hány éve használjuk a formát, s talán az sem milyen a hold állása... ezért 23.a éjjel egyik konyhából a másikba vándorol a tészta, mert valamiért a szomszéd sütője mindig zöldebb...
A krém ennél valamivel egyszerűbb feladat, de a csomó mentességet először én, a 7 éves kis kukta tudta elérni, a felnőttek nagy nagy csodálkozására. Talán a gyermeki lelkesedés, a nyelvemet kidugom, precíz figyelem az oka... első sikerem!Azóta más nem is csinálhatja...
Más konyha közeli emlék egy sérülés és egy "baleset" - nem főzős de maradandó! Uborkát reszelni 9 évesen, s közben megpillantani egyik ujjam csontját, merthogy odáig sikerült alaposan lereszelnem, nem kis dolog... emlékét, kis kör alakú heg őrzi immáron 15 éve. Az a bizonyos "baleset"... még mai napig beleborzongok. Nagyszüleim. Disznó vágás. Kor: 6 körül. Sertepertélek, kicsit idegenkedve figyelem az eseményeket, nagybácsik, holmi perzselt malac füllel és farokkal kínálgatnak, de számomra leginkább ijesztgetés... A kerti asztalon megpillantok egy szép kancsót, gondoltam tea, belekortyolok boooooor, azért ez nem kis ijedtség egy ártatlan kislány számára, rohanok a spájzba valami üdítő italért, meghúzok egy Sprite-os üveget: házi pálinka. Konklúzió: először szagol, illat mintát vesz, aztán iszik, eszik. Jééé, lehet hogy az illat mániám is innen eredeztethető... még magamnak is okozok meglepetést!
Ezen korai élmények után már csak arra emlékszem, hogy követve az instrukciókat, - mert valahogy bár néha segíteni kellet, de én mégis csak ha már a konyhában voltam szívesen tettem, szívesen tanultam, - majd rövid időn belül, hatékony önállóan működő kuktává váltam. S innen már csak egy apró lépés - ha az ember azt látja, hogy az édesanyja minden csepp ételéből túlcsordul a szeretet, a gondoskodás - ,hogy maga is beleszeressen. Én mindig is azt láttam anyától, hogy vásárolni csakis piacról! Roskadásig megtelt, szép áruval térni haza, oly annyira, hogy koléganői meg is jegyzik, nála mindig milyen szép friss minden. Nem sajnálja, korán kel, ismeri a tojásost, aki gombát árul, barátnője a halas, régi ismerős a savanyú káposztás. Lapozgatja a régi Magyar Konyhát, serényen vagdossa, s gondosan gyűjti, tárolja a Nők Lapja recepteket, nagyanyái receptes könyveit, besárgult, rongyos erekjeként őrzött lejegyzéseket a dédi konyhájából, s mégis mindig valami újdonságot alkot. Ő az erdélyi nagymamájától tanulta az ételek, alapanyagok tiszteletét, azt miként lehet szegényesen is finomat készíteni, s hatalmas szeretettel emlegeti fel közös ebédjeiket, hogy milyen jó is a petrezselymes krumpli uborka salátával. Sosem méricskél, az ízeket érzi, s már korán megtanultam, amikor azt kérdezgettem mégis, mennyi kell ebből, meg abból. -Tudod, ahogy a nagyi mondta: "Úgy, gondolomformán!"
Nem telik el úgy hét azóta sem mióta nem a szülői házban élek, hogy ne venném igénybe anya telefonos főző tanácsadását, mindig van mit tanulni, s Ő mindig boldog ha hívom!De manapság már én is tanítok. Új fűszereket fedezek fel, titkos füge, óriás gesztenye lelőhelyekről szállítom haza a mannát. S bár még nem vezetek saját háztartást, de a barátnőkkel közös konyhát azt hiszem bátran kimondhatom én uralom. A polcokon fűszerek, teák sorakoznak, a konyha ablakban koriandert, rozmaringot, petrezselymet nevelek... esténként pedig alkotni kezdek. Valahogy akkor tudok kiteljesedni, s a munkahelyi fáradtságot is tökéletesen le tudom vezetni a "műhelyemben". Magával ragadnak a színek, az illatok az alkotás izgalma, s az eredmény utáni vágy... , hogy begyűljenek a barátok az illatra a konyhába, hogy örömet okozhassak. Az íz furcsa dolog nálam. Be kell vallanom úgy főzök, hogy nem kóstolok, valahogy nem... és erre csak mostanában jövök rá. De valahogy nem érzem szükségét, a külső, az illatok, az állag elég ahhoz, hogy megítéljem, s talán kevésszer is tévedek, már ami a végeredményt illeti... Pár hete egy nagyon kedves barátnőm meg is jegyezte, hogy olyan fura, mintha nálam maga a főzés, a cselekvés boldogítana, s az evésről már meg is feledkezem... hozzáteszem, imádok én enni, ízlelgetni, belekontárkodni, de a főzéééééés, az valami csoda, művészet, s ilyenkor vagyok önmagam.
A mesélést még sokáig tudnám folytatni, de most látom, hogy a recept még sehol. Nehéz volt a választás, de valami tradíciót szerettem volna, s egy olyan karácsonyi desszerte esett a választás, mely már egészen bizonyos, hogy a saját karácsonyi menümből sem fog hiányozni. Tehát a tradíciók éltek, élnek, s a jövőben is tovább élnek majd.
Karácsonyi Fatörzs torta
Hozzávalók
egy piskóta tekercs (4 vagy 6 tojásos)
1 narancs
5dkg dió
5dkg mazsola
4 ek barack lekvár
4 tojás sárgája
10 dkg porcukor
10 dkg étcsokoládé
1 csomag vaniláscukor
25 dkg vaj/margarin
(3 ek rum) - elhagyható
Díszítéshez:
1 narancs
kandírozott cseresznye
5 dkg étcsokoládé
pár szép erezetű levél /tipp: rózsa, szeder/
Az elkészítést egy 4 vagy 6 tojásos piskóta sütésével kezdjük. A kész piskótatésztát alufóliával feltekerjük, s így hagyjuk kihűlni. Majd mikor már kihűlt megkenjük a barack lekvárral, s tovább pihentetjük. A krém elkészítéséhez először habosra keverjük a tojássárgájákat a cukorral. Meleg vízfürdő felett folyamatosan kevergetjük míg besűrűsödik (hosszadalmas lehet, csak legyünk türelmesek, a végeredmény mindent kárpótol). Majd vegyük le a vízfürdőről, s hagyjuk kihűlni. A vízfürdő felett olvasszuk meg az étcsokoládét. A kihűlt tojásos krémet, az olvadt csokoládét gondosan keverjük össze a vajjal, egy narancs kifacsart, leszűrt levével, s lereszelt héjával, esetleg némi rummal (gyerekek esetén aromával helyettesíthetjük). A krém 3/4-ét gondosan kenjük bele a piskótakerecsbe, s szórjuk meg az előzetesen rumba áztatott mazsolával és durvára vágott dióval. Tekerjük fel piskótát. S a maradék krémmel fedjük be kívülről is. Villával fatörzsre emlékeztető erezetet mintázzunk. Tetejére kandírozott cseresznyét szoktunk rakni, s hosszúkás süteményes tálra helyezzük, s félbe vágott narancs szeletekkel díszítjük a tányért. /Legalább 6 óra hűtést ígényel, hogy igazán összeérhessenek az ízek!/Anya saját kreációja nélkül azonban nem lenne teljes a mű. Valahogy mindig eltűnik 24-e délelőtt pár percre, s a kertből különböző csodaszép erezetű levelekkel tér vissza. Sosem értettem hogy talál ilyenkor bármin is levelet, kegyes hozzá a természet, nem hiába nála nagyobb tisztelőjét nem sokat ismerek. A leveleket gondosan megtisztítja, s fonák oldalára olvasztott csokoládét csurgat. Amikor megszárad a csoki, lehúzza a leveleket, s kész is a csodaszép csoki levél. Ilyet csak Ő tud!
Köszönöm Anya!
Kb. 7 éves lehettem, mikor a karácsonyi készülődés és süti készítés egyik immáron, majd negyed évszázados családon belüli múltra visszatekintő Mandulka krémjének elkészítésében segédkeztem. Ez a sütemény nálunk december 23.-án este a szomszédokat is képes összehozni, ugyanis a mogyorós, mandulás tésztát apró formákba kell nyomkodni, nem mindegy hogy milyen a sütőnk, hogy melegszik, hány éve használjuk a formát, s talán az sem milyen a hold állása... ezért 23.a éjjel egyik konyhából a másikba vándorol a tészta, mert valamiért a szomszéd sütője mindig zöldebb...
A krém ennél valamivel egyszerűbb feladat, de a csomó mentességet először én, a 7 éves kis kukta tudta elérni, a felnőttek nagy nagy csodálkozására. Talán a gyermeki lelkesedés, a nyelvemet kidugom, precíz figyelem az oka... első sikerem!Azóta más nem is csinálhatja...
Más konyha közeli emlék egy sérülés és egy "baleset" - nem főzős de maradandó! Uborkát reszelni 9 évesen, s közben megpillantani egyik ujjam csontját, merthogy odáig sikerült alaposan lereszelnem, nem kis dolog... emlékét, kis kör alakú heg őrzi immáron 15 éve. Az a bizonyos "baleset"... még mai napig beleborzongok. Nagyszüleim. Disznó vágás. Kor: 6 körül. Sertepertélek, kicsit idegenkedve figyelem az eseményeket, nagybácsik, holmi perzselt malac füllel és farokkal kínálgatnak, de számomra leginkább ijesztgetés... A kerti asztalon megpillantok egy szép kancsót, gondoltam tea, belekortyolok boooooor, azért ez nem kis ijedtség egy ártatlan kislány számára, rohanok a spájzba valami üdítő italért, meghúzok egy Sprite-os üveget: házi pálinka. Konklúzió: először szagol, illat mintát vesz, aztán iszik, eszik. Jééé, lehet hogy az illat mániám is innen eredeztethető... még magamnak is okozok meglepetést!
Ezen korai élmények után már csak arra emlékszem, hogy követve az instrukciókat, - mert valahogy bár néha segíteni kellet, de én mégis csak ha már a konyhában voltam szívesen tettem, szívesen tanultam, - majd rövid időn belül, hatékony önállóan működő kuktává váltam. S innen már csak egy apró lépés - ha az ember azt látja, hogy az édesanyja minden csepp ételéből túlcsordul a szeretet, a gondoskodás - ,hogy maga is beleszeressen. Én mindig is azt láttam anyától, hogy vásárolni csakis piacról! Roskadásig megtelt, szép áruval térni haza, oly annyira, hogy koléganői meg is jegyzik, nála mindig milyen szép friss minden. Nem sajnálja, korán kel, ismeri a tojásost, aki gombát árul, barátnője a halas, régi ismerős a savanyú káposztás. Lapozgatja a régi Magyar Konyhát, serényen vagdossa, s gondosan gyűjti, tárolja a Nők Lapja recepteket, nagyanyái receptes könyveit, besárgult, rongyos erekjeként őrzött lejegyzéseket a dédi konyhájából, s mégis mindig valami újdonságot alkot. Ő az erdélyi nagymamájától tanulta az ételek, alapanyagok tiszteletét, azt miként lehet szegényesen is finomat készíteni, s hatalmas szeretettel emlegeti fel közös ebédjeiket, hogy milyen jó is a petrezselymes krumpli uborka salátával. Sosem méricskél, az ízeket érzi, s már korán megtanultam, amikor azt kérdezgettem mégis, mennyi kell ebből, meg abból. -Tudod, ahogy a nagyi mondta: "Úgy, gondolomformán!"
Nem telik el úgy hét azóta sem mióta nem a szülői házban élek, hogy ne venném igénybe anya telefonos főző tanácsadását, mindig van mit tanulni, s Ő mindig boldog ha hívom!De manapság már én is tanítok. Új fűszereket fedezek fel, titkos füge, óriás gesztenye lelőhelyekről szállítom haza a mannát. S bár még nem vezetek saját háztartást, de a barátnőkkel közös konyhát azt hiszem bátran kimondhatom én uralom. A polcokon fűszerek, teák sorakoznak, a konyha ablakban koriandert, rozmaringot, petrezselymet nevelek... esténként pedig alkotni kezdek. Valahogy akkor tudok kiteljesedni, s a munkahelyi fáradtságot is tökéletesen le tudom vezetni a "műhelyemben". Magával ragadnak a színek, az illatok az alkotás izgalma, s az eredmény utáni vágy... , hogy begyűljenek a barátok az illatra a konyhába, hogy örömet okozhassak. Az íz furcsa dolog nálam. Be kell vallanom úgy főzök, hogy nem kóstolok, valahogy nem... és erre csak mostanában jövök rá. De valahogy nem érzem szükségét, a külső, az illatok, az állag elég ahhoz, hogy megítéljem, s talán kevésszer is tévedek, már ami a végeredményt illeti... Pár hete egy nagyon kedves barátnőm meg is jegyezte, hogy olyan fura, mintha nálam maga a főzés, a cselekvés boldogítana, s az evésről már meg is feledkezem... hozzáteszem, imádok én enni, ízlelgetni, belekontárkodni, de a főzéééééés, az valami csoda, művészet, s ilyenkor vagyok önmagam.
A mesélést még sokáig tudnám folytatni, de most látom, hogy a recept még sehol. Nehéz volt a választás, de valami tradíciót szerettem volna, s egy olyan karácsonyi desszerte esett a választás, mely már egészen bizonyos, hogy a saját karácsonyi menümből sem fog hiányozni. Tehát a tradíciók éltek, élnek, s a jövőben is tovább élnek majd.
Karácsonyi Fatörzs torta
Hozzávalók
egy piskóta tekercs (4 vagy 6 tojásos)
1 narancs
5dkg dió
5dkg mazsola
4 ek barack lekvár
4 tojás sárgája
10 dkg porcukor
10 dkg étcsokoládé
1 csomag vaniláscukor
25 dkg vaj/margarin
(3 ek rum) - elhagyható
Díszítéshez:
1 narancs
kandírozott cseresznye
5 dkg étcsokoládé
pár szép erezetű levél /tipp: rózsa, szeder/
Az elkészítést egy 4 vagy 6 tojásos piskóta sütésével kezdjük. A kész piskótatésztát alufóliával feltekerjük, s így hagyjuk kihűlni. Majd mikor már kihűlt megkenjük a barack lekvárral, s tovább pihentetjük. A krém elkészítéséhez először habosra keverjük a tojássárgájákat a cukorral. Meleg vízfürdő felett folyamatosan kevergetjük míg besűrűsödik (hosszadalmas lehet, csak legyünk türelmesek, a végeredmény mindent kárpótol). Majd vegyük le a vízfürdőről, s hagyjuk kihűlni. A vízfürdő felett olvasszuk meg az étcsokoládét. A kihűlt tojásos krémet, az olvadt csokoládét gondosan keverjük össze a vajjal, egy narancs kifacsart, leszűrt levével, s lereszelt héjával, esetleg némi rummal (gyerekek esetén aromával helyettesíthetjük). A krém 3/4-ét gondosan kenjük bele a piskótakerecsbe, s szórjuk meg az előzetesen rumba áztatott mazsolával és durvára vágott dióval. Tekerjük fel piskótát. S a maradék krémmel fedjük be kívülről is. Villával fatörzsre emlékeztető erezetet mintázzunk. Tetejére kandírozott cseresznyét szoktunk rakni, s hosszúkás süteményes tálra helyezzük, s félbe vágott narancs szeletekkel díszítjük a tányért. /Legalább 6 óra hűtést ígényel, hogy igazán összeérhessenek az ízek!/Anya saját kreációja nélkül azonban nem lenne teljes a mű. Valahogy mindig eltűnik 24-e délelőtt pár percre, s a kertből különböző csodaszép erezetű levelekkel tér vissza. Sosem értettem hogy talál ilyenkor bármin is levelet, kegyes hozzá a természet, nem hiába nála nagyobb tisztelőjét nem sokat ismerek. A leveleket gondosan megtisztítja, s fonák oldalára olvasztott csokoládét csurgat. Amikor megszárad a csoki, lehúzza a leveleket, s kész is a csodaszép csoki levél. Ilyet csak Ő tud!
Köszönöm Anya!
Ui: Köszönet Lilafügének a szívet melengető versenykiírásért!
2 megjegyzés:
Azt hiszem az idén karácsonykor én is megpróbálkozom e remekmű elkészítésével, hogy még meghittebb legyen ez az ünnep. Igaz saját kert nincs, de igyekszek a csokileveleket is elkészíteni. Nagyon tetszik, ahogy édesanyádról írsz, a konyhájában érzem magam én is. Annyira magával ragadó,ahogy ténykedik,hogy én is fel tudok mutatni néhány receptet, amit Tőle tanultam (kalács, tejfölös-mustáros hús). Bármikor elkészítem ezeket, anyud jut eszembe. Hát nem érdemes egymástól recepteket tanulni?
Millió puszi Debrecenből
Koszonom, hogy egy erdekes blog
Megjegyzés küldése