Óda a sajthoz

Sajt imádatom nem ismer határokat. Bárki hozzám közel álló ember külföldre utazik, az bizton tudja, egy-két darab helyi specialitás bingo ajándék lehet számomra. Bár sosem titkolom azon feltett szándékom, hogy pontos megrendelésekkel álljak a szerencsés utazó elé. Ha az öcskös Angliába megy, hozzon cheddart, ha Amszterdamba a haverokkal, akkor edamit! Ezen a nyáron Ő volt a soros, miután pár napos Dalmáciában töltött vakációm során azt a végzetes hibát követtem el, hogy elmulasztottam a sztrádák szélén kis asztalkákon tornyosuló juhsajtból venni. Azóta is visszasírom. Sebaj, szereztem dalmát fügelekvárt!

Legutóbbi meghatározó sajtélményem azonban édesapám Loir tartományban tett látogatásának köszönhető. Ő előre félt a küldetéstől, mondván nem hajlandó büdös sajtokkal telepakolni a bőröndjét. A gép felszállása előtt pár perccel csörög a mobilom... apa volt, megadta magát. -Na, mit hozzak Neked Franciaországból? -Sajtot, sajtot és sajtot. -Milyet? -Lényeg, hogy minél büdösebb legyen. Minél büdösebb, annál jobb! Azt hiszem ezen kijelentés nem sok magyarázatra szorul. Nálam ez puszta meggyőződés. Bárhol, bármikor sajtot vásárolok mániákusan végig illatozom a készletet és ha nem érzek valami áthatót hihetetlenül csalódott tudok lenni. Nem tehetek róla az illatok és a színek rabja vagyok.

Öt nappal később már a reptéren vártam a friss szállítmányt. A reptéri buszon hazafelé én voltam a legboldogabb ember a világon, bár lehet az emberek körülöttem kevésbbé. "Kissé" erőteljes volt a szállítmány "parfümje"! Elsőként a Feuille de Dreux helyi specialitást vettem górcső alá. Eure-et-Loir tartomány leghíresebb sajtját szelíd gyesztenye levél díszíti, mely a megye jelképe. A tehéntejből készülő kenhető lágyságú sajt méltó helyet foglal el a környék Michelin csillagos éttermének reggeliző asztalán is. Kóstoltam még érett kemény Cantalt, mely korától függően három különböző formát ölthet. A közel 6 hónapos sajt keménysége és édeskés íze valamelyest a cheddarra hasonlít, illata pedig a friss földet juttatja eszembe. Remek levesbetét, de fondue-ben is kiváló. A kék sajt nálam illat terén az első számú befutó. A Fourme d'Ambert félkemény sajtot roquefort penész gombával oltják be, s így érlelik legkevesebb 4 hétig. Az érlelési időszakban hetente édes fehér Vouvray moelleux bort fecskendeznek a sajtba, mely egyedi aromát kölcsönöz neki. Én a kéksajtokat leginkább forró pirítósra szeretem kenni, s édes piros paprikával enni. Illetve édesanyám saját fejlesztésű krumplileves betétjeként, sült hagymakarikákkal. (Receptet nemsoká mellékelek.) Valamint a szállítmányban volt még kenhető lágyságú kecskesajt, vélhetően őstermelőtől. Ezt még ízlelgetem. Kiforrot véleményt nem tudnék alkotni, valahogy mindig is óckodtam a kecsketejből készült termékektől.

Utoljára, de nem utolsó sorban első számú személyes kedvencemről a normandiai camambertről ejtenék pár sort, mely a Moulin de Carel sajtkészítő üzemből való, lehelet vékony nemespenész kéregbe burkolózó lágy tehén tejből készült különlegesség. Számomra felfoghatatlan csoda, hogy a több száz féle francia sajt mindegyikének készítője fellelhető a világhálón. Több tucat oldal tartja számon az őstermelőket, s termékeiket. Kívánom, hogy egyszer itthon is hasonló elbánásban részesüljenek méltatlanul elfeledett sajtjaink. Miután a szállítmány többi részét, apránként csemegézem, hol szőlőszemek, dió, alma társaságában, vagy csak friss jókenyérrel, ezt a darabot egy az egyben egy fenséges vacsorának szántam, mint főétel.

Fadobozában sült camembert

220°c-ra előmelegítem a sütőt. A sajtot kicsomagolom majd visszahelyezem a fadobozka aljába, melyet előzőleg fél órára vízbe áztatok. A camembert tetejéről óvatosan levágom a vékony penészréteget, s így helyzem a forró sütőbe körülbelül 10 percre. Ennyi idő alatt a sajt kellemesen megolvad. Friss bagett szeleteket pirítok, meglocsolom őket olíva olajjal, s ezzel mártogatom ki a forró, krémes sajtot. Még egy-két pohár szárazbor, s kész a gyertyafényes vacsora. Kulináris élvezet a köbön!