Kumquat kísérlet

Pár hete a szofisztikáltabb zöldség és gyümölcs kínálattal rendelkező üzletekben megjelent a legkisebb citrusfajta a kumquat. A Kínában és Dél-Koreában ős honos növény ilyenkor tél végén terem. Az apró 3-4cm-es gyümölcsöket héjával együtt fogyasztjuk, tekintve ha ettől megszabadulnánk, szinte semmi nem maradna belőle. Ügyeljünk arra, hogy friss legyen - ha fonnyadt a héja, vagy a levél szár vége már nem zöld, akkor ne vegyük meg, mert az ilyen gyümölcsök már kiszáradtak. Nyersen kissé savanykás, és a magja sem kevés. Bizonyára felteszitek a kérdést, akkor mit eszünk ezen a kis nyavalyáson?! Nos, a választ a cukor szirup adja meg nekünk.
A kumquat-ot alaposan megmossuk, majd vastagabb karikákra vágjuk (kb. 3-4 darabba). A harsány zöld magokat késsel eltávolítjuk, majd cukor szirupban bő negyed óráig főzzük lassú tűzön. Pillanatok alatt intenzív citrus illat terjeng majd konyhánkban. Kicsi a bors, de erős - szokták mondani. Na most ezt a mondást kumquat-ra is adaptálhatnánk. Az aromás kis kumquat kiváló ízesítő és díszítő. Szirupban eltéve a hűtőben nagyon sokáig eláll.
Ezúttal rétestésztából készült kosarat töltöttem meg hideg vaníliás mascarpone krémmel, és annak a tetejére tálaltam a még meleg szirupos kumquatot. A hideg krém, és a meleg gyümölcs találkozása nem új keletű találmány, azonban újra és újra meglepődöm ezen a fantasztikus párosításon.




Mascarponés réteskosár kumquattal

Hozzávalók (kb. 24db-hoz):

4 réteslap
20 dkg mascarpone krém
3 dl tej
1 zacskó vanília puding
(1 narancs facsart leve)
25 dkg kumquat
5dkg +5 dkg cukor
vaj

A muffin sütő forma nem is gondolnánk, mennyi mindenre alkalmas túl a muffin sütésen. Én most kosárka alapformának fogtam be. 1 réteslapot ráterítettem az előzőleg vajjal kikent formára, majd olvasztott vajjal gyorsan megkentem a réteslapot, nehogy kiszáradjon. Ezután egy másikat fektettem rá, és ezt is megkentem az előzőhöz hasonlóan, majd ollóval egyforma négyzetekre vágtam a muffin kosárkák felett, és óvatosan belegyűrtem a tésztát, ahogyan az alábbi képen is látható. 200 fokra előmelegített sütőben 8-10 percig sütöttem, nagyon figyelni kell rá, hiszen olyan vékony mint egy papír a tészta, egyik pillanatban még nem barnul, másik pillanatban, pedig azon vesszük magunkat hogy már majdnem megég - előnyben az üveg ajtós sütők, és előtte a kis sámli...

Amint megsült óvatosan - vigyázat, könnyen törik! - kiemelem a formából, és egy deszkám hűlni hagyom. A mascarponét összekeverem egy adag előre főzött, és kihűtött pudinggal, melyet a a szokásosnál kevesebb 3dl tejjel főztem fel. Ha nem elég krémes, laza , 1 narancs kifacsart levével lazítom a krémet.

Csak és, kizárólag fogyasztás előtt töltöm meg a rétes kosarakat a krémmel, másként pillanatok alatt elázik a tészta, meleg kumquat sziruppal tálalom. Isteni!