Ezen a nyáron kegyes volt hozzánk az idő, és a programjainkat is tudtuk úgy szervezni, hogy sok idő jusson az Őrségre. Egyre többet hallani erről a vidékéről az országnak, de szerencsére azért a Balaton környéki Zimmer Frei hangulat még nem érte el, megőrizte ártatlanságát. A falvak utcáin sétálva minden portáról kap pár kedves szót az arra látogató. Ha pár napon belül másodjára is arra járunk, már ismerősként üdvözölnek és biztosan kapunk pár szem még nap meleg paradicsomot, vagy friss tojást.
A vidék természeti- szépségei és kincsei egy gasztro szem számára feledhetetlen Kánaánt jelentenek. És aki nem rest felhúzni a gumicsizmát, kézbe venni egy kosarat és egy jófajta kést, az biztos lehet benne hogy számtalan csemegére lel az erdők mélyén, mezőkön. A gyűjtögető életmódot azonban tanulni kell. Nem egyszer fordult velünk elő az idén is, hogy elindult a gombászat terén jártas, a gombafajtákat biztos tudással ismerő édesanyámmal a mezőn át az erdőbe. Szembe jött "a Robi' kismotorral, hátul kosarából majd kihullt a több kiló vargánya. Megörültünk, hogy - akkor biztos tele az erdő, Robiék ma tuti vargánya pörköltet esznek, uccu neki a mi kosarunk is tele lesz!. Nem így lett... Ilyet ugye nem kérdez az ember lánya, hogy más hol szedte a vargányát, mert ugyebár fél aranyról beszélünk. Mindenkinek megvan a maga titkos lelőhelye, ami apáról-fiúra száll, vagy több tíz év tapasztalatából fakad. Ilyenkor csak mosolygunk a szembejövőre és ácsingózva nézünk kosara után, bízva a legjobbakban. Miután nem élünk itt, se nem járunk ide több, mint 25 éve a kosár tartalma csak a képen látható pár szem gombára korlátozódott.
De!, felfedeztük, hogy tele a mező vad kakukkfűvel, amelyből egész télire betározható mennyiséget tudunk learatni. Így frissen egyrészt nagyon dekoratív, főleg ha virágzás idején csípjük el. Nagyon jól feldobhatunk vele grillezett húsokat, sült zöldséget, de a vargányához is nagyon jól megy pár friss levélke.
A már fent említett gombászásunk csekély eredményét azért nem szerettük volna veszni hagyni, ha már nem lett belőle se pörkölt, se leves egy kis esti grillezés előtti előételt rittyentettem belőle. A vargánya mellet, pár apró szem szegfűgomba (Őrségben: tyúkgomba néven ismert). Ez utóbbit ha 2 maroknyi már van belőle mi leginkább frissen egy vasárnap reggeli hagymás rántottában szeretjük.
Most a két gomba keverékét futtattam meg olíva olajon (jófajta vajon is lehetne, nekem az most nem volt), de tényleg csak kb. 3 percig, mert nagyon hamar összeesik és semmi nem marad belőle, nem lesz mire ráharapnunk. Sózzuk, borsozzuk. Eközben pár szelet kis kenyeret beteszünk a sütőbe, hogy megpiruljon, megdörzsölhetjük egy kis fokhagyma gerezddel a szeleteket, de csak épp, hogy... A gombára friss kakukkfű levélkéket szórtam, és egy citrom héjából reszeltem 2-3 húzásnyit a reszelőn, ez nagyon jó friss illatot ad az ételnek.
Melegen, rögtön tegyük a kenyérkékre a gombát, gyorsan koccintsunk egy jó pohár hideg száraz fehérborral, és jó étvágyat!
A vidék természeti- szépségei és kincsei egy gasztro szem számára feledhetetlen Kánaánt jelentenek. És aki nem rest felhúzni a gumicsizmát, kézbe venni egy kosarat és egy jófajta kést, az biztos lehet benne hogy számtalan csemegére lel az erdők mélyén, mezőkön. A gyűjtögető életmódot azonban tanulni kell. Nem egyszer fordult velünk elő az idén is, hogy elindult a gombászat terén jártas, a gombafajtákat biztos tudással ismerő édesanyámmal a mezőn át az erdőbe. Szembe jött "a Robi' kismotorral, hátul kosarából majd kihullt a több kiló vargánya. Megörültünk, hogy - akkor biztos tele az erdő, Robiék ma tuti vargánya pörköltet esznek, uccu neki a mi kosarunk is tele lesz!. Nem így lett... Ilyet ugye nem kérdez az ember lánya, hogy más hol szedte a vargányát, mert ugyebár fél aranyról beszélünk. Mindenkinek megvan a maga titkos lelőhelye, ami apáról-fiúra száll, vagy több tíz év tapasztalatából fakad. Ilyenkor csak mosolygunk a szembejövőre és ácsingózva nézünk kosara után, bízva a legjobbakban. Miután nem élünk itt, se nem járunk ide több, mint 25 éve a kosár tartalma csak a képen látható pár szem gombára korlátozódott.
De!, felfedeztük, hogy tele a mező vad kakukkfűvel, amelyből egész télire betározható mennyiséget tudunk learatni. Így frissen egyrészt nagyon dekoratív, főleg ha virágzás idején csípjük el. Nagyon jól feldobhatunk vele grillezett húsokat, sült zöldséget, de a vargányához is nagyon jól megy pár friss levélke.
A már fent említett gombászásunk csekély eredményét azért nem szerettük volna veszni hagyni, ha már nem lett belőle se pörkölt, se leves egy kis esti grillezés előtti előételt rittyentettem belőle. A vargánya mellet, pár apró szem szegfűgomba (Őrségben: tyúkgomba néven ismert). Ez utóbbit ha 2 maroknyi már van belőle mi leginkább frissen egy vasárnap reggeli hagymás rántottában szeretjük.
Most a két gomba keverékét futtattam meg olíva olajon (jófajta vajon is lehetne, nekem az most nem volt), de tényleg csak kb. 3 percig, mert nagyon hamar összeesik és semmi nem marad belőle, nem lesz mire ráharapnunk. Sózzuk, borsozzuk. Eközben pár szelet kis kenyeret beteszünk a sütőbe, hogy megpiruljon, megdörzsölhetjük egy kis fokhagyma gerezddel a szeleteket, de csak épp, hogy... A gombára friss kakukkfű levélkéket szórtam, és egy citrom héjából reszeltem 2-3 húzásnyit a reszelőn, ez nagyon jó friss illatot ad az ételnek.
Melegen, rögtön tegyük a kenyérkékre a gombát, gyorsan koccintsunk egy jó pohár hideg száraz fehérborral, és jó étvágyat!
2 megjegyzés:
Ó, ez igazán csoda lehetett. Nem sok ennél szebb hely létezik.
...erősen meg is fogalmazódott bennem a nyáron a kérdés, hogy vajon nem tudnék-e itt élni. A párom szerint nem, én csak azért is azt gondolom, hogy egy mobilinternettel, és egy autóval bárhol... :)
Megjegyzés küldése